A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (3.rész)

A keresztény értelem irányítása

Láthatjuk, hogy három egyetemes igazsággal kell szembenéznünk: Először, hogy a személyes uralom az egyetlen bölcs lehetőség. Másodszor, hogy ez kizárólag az akarat eredménye. Harmadszor, hogy ez akkor valósul meg, ha valami rajta kívülire figyel és összpontosít. Az uralom legfelső fokára csak akkor lehet eljutni, ha ez a „valami kívülálló” maga Isten. Elérhetünk egyfajta érzéket, ha akaratunkat a vívásra, gimnasztikára vagy lovaglásra összpontosítjuk, de nem leszünk olyanok, mint Jézus Krisztus, ha csak ezekre összpontosítunk. Az értelmet kell Jézusra irányítani.

Az akaratnak ez a fajta irányítása erőt igénylő és döntő tevékenység. Nehéz szavakba önteni. Nem azt jelenti, hogy Jézusra koncentrálsz, sem azt, hogy Róla tűnődsz vagy tanulmányozod, vagy álmodozol. Mégcsak nem is a Róla való gondolkozás. Ez nem egy belső, gondolkodó vagy meditatív folyamat. Ahhoz hasonlít, amikor mintegy kívülről látod magad, és Krisztusra fordítod. Olyan, mint amikor egy műugró lenéz, és teljes erővel beleugrik a vízbe. Döntés, ahol minden erődet összeszeded, és akaratodat irányítod. Olyasmi, mint amikor eltávolodsz magadtól, és ugyanakkor Jézus felé indulsz. Gondolom, ezt nevezed hitnek, vagy legalábbis nagy része hit. Ráakadtam egy analógiára: egy kicsit hasonlít az olyan fegyverekre, amelyek odaragadnak célpontjukra, vagy ahogy egy macska lesi az egeret. A akarat teljessége Krisztusra tapad, és a hívő minden erejét abba az irányba irányítja. Amint eléri a célt, minden mást magával sodor: az érzelmeket, a szándékot és a reakciókat. Ahogy valaki elmélyed egy videó játékban, beleviszi minden koncentrációját, érzéseit és akaratát, így a keresztény, ha Krisztusban elmélyed, értelmét a Lélekre veti, kétségtelen egész lényével Jézushoz lesz hasonló.

Lehet, hogy nem azonnal lesz nyilvánvaló, de amikor egy célra irányítjuk, koncentrálunk, az azt jelenti, hogy alárendeljük magunkat azoknak a szabályoknak és gyakorlatoknak, amit az a speciális cél megkövetel. Például, miközben írom ezt a könyvet, az angol nyelv szabályait kell követnem. Ez nem tudatos, mert sok szabályt megtanultam. Most és akkor a helyesírási vagy nyelvtani ellenőrző figyelmeztet, hogy hol tévedtem. Akkor kijavítom. Ez része az írásnak, része a feladatnak, és része annak, hogy egy könyv megírására koncentrálok. Az angol nyelvtani szabályokat betartani nem rossz vagy ijesztő. Nem korlátoz szabadságomban, nem külső törvényeskedés, sem pedig a kegyelem hiánya. Hasonlóképpen, Jézus követésének megvannak a szabályai. Alávetni magunkat az Ő parancsolatainak nem „fakultatív”, szabadon választható, ha Rá akarunk figyelni és megismerni az életet és a békességet. Az engedelmesség a keresztény életnek csak egy része, de a keresztény életfegyelem része. Betölthetnek és ha úgy döntesz, hogy az uralmat megszerzed, engedelmeskedned a szabályoknak. Többé már nem folytathatod úgy lelki életedet, mint ahogy az angol nyelvtant sem alakíthatod át, amikor csak írsz.

Elhatározni, hogy akaratodat, értelmedet teljesen Krisztusra helyezed, és így a teljes életuralmat megszerezd, a legnehezebb dolog, amit valaha tenni fogsz. De van más lehetőség? Nyomorékon tovább piszmogni nem valami nagy életkilátás. Visszautasítása egyenlő az örök sötétséggel. A fáradság óriásinak tűnik, a középpont túl szűk, és a szabályok túl nehezek. A középpontot tartani kell, és mi engedetlenek vagyunk. Hajlamosak vagyunk a letérésre. Magunkban túl gyengék vagyunk. Nem akarunk felkelni, és csinálni. A mennyországot a karosszékből áhítjuk. Megfogadunk valamit Krisztusnak, ami aztán elhalványul, később egy másikat teszünk, aztán jön egy lelki áttörés, majd egy kis „szépségtapasz”. Mindenütt a helyünkön vagyunk. Figyelünk magunkra, anyagi ügyeinkre, vagy a keresztény közösség véleményére, vagy szolgálatunk sikerére. Könnyebb célokat és pót-célkitűzéseket találunk. Idegesek leszünk, stresszesek, feldúltak és lelkileg gyengék. Végső döntésre kell jutnunk, ahol meglátjuk a piszkot, kihúzzuk belőle egymást és döntünk afelől, ami bennünk van, hogy egyedül Krisztusra figyelünk és egy ügyre figyelve, fegyelmezett mastery-t folytatunk.

Az önuralom előfeltétele

A lelki fejlődés előfeltételei, hogy újjászületett, a Szentlélek által betöltött ember legyél, és egyértelműen Istennek szánd magad, Igéjének tökéletesen engedelmeskedve. Ezek nélkül nincs esélyed. Ha nem születtél újjá, nincs új természeted. Új természet nélkül lehetetlen. Ha nem vagy a Szentlélek embere, és mindennapi életedben nem Ő vezet, nem lesz hatalmad a test fölött (ld. Galata5:16-18), folyton küzdeni fogsz, és folyton veszítesz. Ha nem egyetlen célra törsz, „kétfelé sántikálsz”, semmit sem kapsz az Úrtól (Jakab1:5-8.). Kétségek és bizonytalanságok között fogsz hányódni. Ez a három dolog az alap. Mielőtt a technikai dolgokkal folytatom, ezzel a hárommal kell rendelkezned, vagy legalábbis törekedni megvalósításukra.

Az érzelmi önuralom gyakorlati technikái

Szép dolog beszélgetni az Istennel való személyes kapcsolat szükségességéről és arról, hogy az ember hogyan törődjön az odafelvalókkal”, de hogyan tudja ezt megvalósítani az ember, ha az úton vezetés közben valaki elévág? Mik a gyakorlati tanácsok a „küzdj, vagy fuss” reakciók, és az életünk uralására?

Az érzelmi önuralomnak két szintje van. Először is az új ember és az Istenre-fókuszált értelem alapjait kell lerakni. Ez megújítja Istennel való kapcsolatunkat és létrehoz némi lelki

kontrollt/felügyeletet a „küzdj, vagy fuss” jelenségen. Aztán az életre adott értelmes és bölcs válaszok gyakorlati részleteit kell megtanulni.

Szentelj figyelmet fizikai állapotodra. Ha észreveszed, hogy ökleidet összeszorítod, nyakad merev és fizikailag merev vagy és veszélyérzeted van, próbáld feloldani ezt. Lazíts ökleiden, dörzsöld meg a nyakad, helyezkedj nyugalmi állapotba. A „küzdj vagy fuss” felelet részben fizikai reakció, és amint feloldjuk a fizikai összefüggéseket, erejét veszti. Talán pihenj és lélegezz mélyeket, ha feszült vagy, védekező vagy lobbanékony.

Óvakodj érzelmi reakcióid erejétől, és azok hirtelen dühbe vagy idegességbe csapásától, amit a „küzdj, vagy fuss” szimptóma eredményez. Tanuld meg észrevenni, mikor nagyítasz annyira, hogy katasztrófa készülődjön, és gyakorold a fedőt a lobogó vízen hagyni.

Szánj időt a gondolkodásra. Élj Isten-adta jogoddal, hogy megválaszd reagálásod módját. Ne légy robot-pilóta. Ha megállsz és gondolkozol, sokkal nagyobb az esélyed, hogy jó és ideális megoldást hozz.

Kapcsolódj ki! Ha támadásba kezdtél, vond vissza csapataidat! Menj egyet sétálni, higgadj le! Imádkozz érte!

Ha olyan helyzetbe kerülsz, amiről tudod, hogy idegesít (ilyen lehet egy kellemetlen emberrel való foglalkozás), tudatosan próbálj dönteni, hogy mit teszel ebben a helyzetben. Ismételgesd magadban újra és újra, hogy kiegyensúlyozott leszel és bibliai módon foglalkozol vele. Hétszer vagy hetvenhétszer? (Lásd Máté18). Készítsd fel magad, hogy igazul fogsz reagálni, ahogy a profi golfozók ’látják a labdát a lyukba begurulni’, még mielőtt elütnék. Gondolatban próbáld elejét venni a lehetséges konfliktus-helyzeteknek.

Ennek ellentéte – szóban próbálgatni a rossz választ. Ne légy olyan, mint akibe egy telefontársaság vezetője veszett el. Nagyon kielégítő lehet, de nem hasznos. Rossz irányba vezet.

Ne feledkezz meg a „Mit tenne Jézus?” kérdésről.

Gondold át a sértést. Valóban élet-halál kérdése? Semmiség miatt vagyok ilyen feszült? Mit jelent ez rám nézve, ha ilyen könnyen ideges leszek? Vagy a „fuss” válaszra: Tényleg ennyire rossz? Összedől a világ? Segít rajtam ez a félelem, idegesség és érzelmi reakció? Azok, ami elől szaladok, segítettek vagy gátoltak?

Őrizd meg a lelki nyugalmadat, és élj belőle. Vedd észre, mikor van egyensúlyban, és mikor zökken ki. Sokak számára ez nagyon nehéz.

Néhányan úgy provokálnak, hogy kirobbanj, és így magatartásod miatt jussanak előnyhöz. Figyelj erre, és pontosan az ellenkező módon reagálj, mint ahogy ők. (1Korinthus 4:12). Például, amikor szidalmaznak, áldással fogadd. (1Péter 2:23). Ő, akit gyaláztak, nem úgy válaszolt; amikor szenvedett, nem sértegetett, hanem alárendelte magát Annak, akik igazságosan ítél.

Ne feledd, hogy amikor igazhoz méltóan fogadod az igazságtalan bánásmódot, „nagy jutalmad van a mennyekben”. Így örülj, és nyugodtan fogadd, ha megkorbácsolnak. Ez megerősít a helyes viselkedésre (Máté 5:11).

Ne felelj rosszal a rosszért (Ne fizess gonosszal a gonoszért) (Róma 12:17). Lakatold le vágyadat a bosszúra. Hagyd ezt az Úrra. (Róma 12:19). Ha áldással felelünk, áldást fogunk örökölni (1Péter 3:9).

Ha az emberek sértegetnek, vagy bántanak, a becsület és tisztesség miatt ne engedd, hogy élet-halál harc legyen belőle. Erre gondolt Jézus, amikor ezt mondta: „ne álljatok ellene az ördögnek”. (Ez nem azt jelenti, hogy a rendőrségnek nem kell letartóztatnia a rablót!) Inkább azt, hogy „ne engedd, hogy a rosszindulatú ember beletaszítson egy mindenre kiterjedő, adrenalinnal teljes, „küzdj, vagy fuss” reakcióba. Tagadd meg a természeti ember késztetését, hogy visszavágjon. Ha megütnek, tartsd oda a másik arcodat, ha kérik a kabátodat, add oda, ha egy mérföldre kényszerítenek, menj kettőre. Ha azt mondják: „adj pénzt” – adj. (Máté 5:38-42). Tagadd meg emberi reakcióadat, és mutasd meg, hogy téged más anyagból gyúrtak.

Ne hagyd, hogy a barátságtalan, hálátlan, fösvény, középszerű vagy kicsinyes emberek hatalmukba kerítsenek. Isten kegyelmes a barátságtalanhoz és a hálátlanhoz, és nagy jutalmunk van a mennyben, ha mi is ilyenek vagyunk velük. (Lukács 6:35). Rázd le magadról hitványságukat, ne törődj vele, és okosan kezeld azokat (mert némelyik fertőző).

Ne menj bele a „keresztény versengés” játékba. (az én gyülekezetem nagyobb, mint a tiéd, stb). Haragot és rivalizálást szül.

A teológia se hajtson a „küzdj, vagy fuss” megoldásba. Például, ne mondd: „én nem foglalkozom Jézus visszatérésével, mert vitás („fuss”), vagy „eretnek vagy, és majd én fáklya leszek, mert a törvény/parancs nem engedi, hogy veszni hagyjalak” („küzdj”). A mastery módszer szerint tanulmányozni kell a kérdést s más aspektusból is, növekedni Istenben. Csak nyugodt körülmények között szabad megvitatni a kérdést (szolgálatban társakkal), hacsak nincs valami sürgős hitvédelmi helyzet.

A megfelelő reakciókért fordulj érett keresztényekhez és tanulmányozd a hit hőseit.

Fogadd meg, hogy fejlődsz ezen a területen.

Legyenek olyan barátaid, akik figyelnek reakcióidra és segítenek a fejlődésben.

Inkább a kegyelem áradásának örülj, mintsem a kirobbanó érzelmi erődnek.

Társadalmi igazságosságra alkalmazva

Tegyük fel, hogy egy bank a legszegényebb ügyfeleivel szemben büntetőeljárást tanúsít – küzdjünk, fussunk -, vagy megtaláljuk a helyzet uralásának a módját? A „küzdj” az, ha dühös tiltakozó levelet írsz a banknak, vagy tüntetést szervezel egyik fiókja elé. A „fuss” az, ha elállsz követelésedtől, vagy ülsz otthon, és nem csinálsz semmit, mondván, hogy „reménytelen”. Mik lehetnek a megoldásközpontú mastery-feleletek? Íme javaslatom: Nézz utána, hogy X bank és Y bank milyen feltételekkel kölcsönöz. Dolgozd ki, hogy X bank hogyan tudna úgy működni, hogy ne szipolyozza ki a szegényeket. Végy néhány bank-részvényt. Legalább két hónappal az éves közgyűlés előtt küldj levelet az elnöknek, az igazgatótanácsnak és a hitelügyek vezetőjének, amelyben körvonalazod a problémát, következményeit és az építő lehetőséget. Közöld, hogy részvényes vagy, és ha nem kapsz kielégítő választ a közgyűlésig, felállsz, és rákérdezel a bankkölcsönzéssel kapcsolatos eljárásmódjára. Ha nem így lesz, elmész a közgyűlésre és tiltakozol, ha ez nem lesz eredményes, a médiához fordulsz, akik feltehetősen szintén ott lesznek. Határozottan mutass rá az ügyfelek szorult helyzetére, az észszerű megoldásra, és a bank hajlíthatatlanságára. Ez lesz az a pont, ahol a bank beadja a derekát.

Ha nem így lenne, menj el helyi politikai képviselődhöz javaslataiddal, bizonyítékaiddal és a bank feleletével. Tudasd, hogy látogatásod után sajtókonferenciát hívsz össze, és szeretnél pozitív választ adni. Legalább 48 órával korábban juttasd el az anyagot hozzá. Ekkorra már politikai szóhasználattal élve „komoly vita” lesz arról, hogy az alkotótagokra hogyan hatott, hogy létezik egy jó javaslat, már elküldték a közgyűlésnek és az újságoknak, hogy az ügy „kényes”. A politikusnak telefonközelben kell lennie. A 48 óra lehetőséget ad neki arra, hogy cselekedjen, és egy pár megoldás már legyen, mire megérkezel. Ha hagysz neki erre időt, és engeded, hogy eredményesnek látszódjék, hálás lesz. A bank ekkor már óriási nyomás alatt lesz.

Ez a megoldás-centrikus, jól kidolgozott „mastery” megoldás sokkal több időt vesz igénybe kezdetben, és mentes adrenalin-telítettségtől; de hosszú távon végül is sokkal hatásosabb, kevesebb munkatársat és anyagi befektetést igényel. Először is, a keresztény vezetőnek két hetet rá kell szánnia a tények, bizonyítékok és lehetséges megoldások kutatására, valamint egy értelmes és megvalósítható lehetőség előkészítésére. Ez a megoldás kulcsa. Az egész ügyet sokkal hihetőbbé teszi, és lerombolja a bank bármilyen érveit, amivel jogtalan eljárását indokolni szeretné. Jelzi, hogy te nem egy erőtlen reklamáló, egy „panaszos” vagy, akit semmibe lehet venni. Jelzi, hogy meggondolt, bölcs és gyakorlati vagy. És amikor erről a nyilvánosság is tudomást szerez – a közgyűlés, a sajtó vagy a politikusok -, követendő példa lesz. Aztán adj időt, hogy a megfelelő folyamat elinduljon, megvitassák és hatályba lépjen. Használd a megtalált tekintélynövelő tényezőket – az elnököt, a vezetőségi gyűlést, és a hitelosztály vezetőjét, azt a tényt, hogy részvényes vagy, az éves közgyűlést, a sajtót és a politikusokat. Megfelelő sorrendben említsd őket, hogy nyilvánvalóvá legyen: követted a kötelező protokollt, /rangsort/, és megadtad a banknak a szükséges információkat ahhoz, hogy lehetősége legyen a változtatásra.

Minden nagyobb társadalomnak egyéni átalakulási folyamata van. Az egyház úgy tudja megváltoztatni a társadalmat, hogy elsőként ő használja ezeket az eljárásokat és ezt ügyesen teszi. Éppúgy jogunk van felszólítani az igazságosságra, mint bármilyen más civil közösségnek. Az egyház akkor lesz hatékony, ha sem nem küzd, sem nem fut, hanem megoldás-centrikus, mastery-módon, tekintélyesen és jól tájékozódva közelít a problémákhoz.

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (1.rész)

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (2.rész)

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (3.rész)

A következetesen, gyakorlatiasan gondolkodó keresztény vezető (4.rész)

Eredeti cikk: The Rational Pragmatic Christian Leader