A konfliktusok megelőzése

Hogyan foghatjuk vissza azon vágyainkat, hogy manipuláljunk, irányítsunk vagy agresszívak legyünk, és hogyan állíthatjuk helyre ezek helyett kapcsolatainkat?

Jeremiás 2:13, János 4:10

Mert kétszeres rosszat cselekedett népem:

engem, a folyóvíz forrását elhagytak,

hogy víztartókat vájjanak,

repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.

Jeremiás 2:13

A legtöbb konfliktus, amit életünkben megtapasztalunk, saját önző vágyainkból és saját elképzeléseinkhez való ragaszkodásunkból ered, mások elképzeléseivel szemben. Úgy körözünk, mint a ragadozó madarak, hogy aztán lecsapjunk egymásra, és a saját érdekeinket érvényesítsük, miközben a mi Urunk szomorúan tekint le a kicsinyességünkre, és arra hív, hogy lépjünk túl magunkon. De figyelünk mi rá? Vágyni valamire nem feltétlenül rossz, de ha úgy akarjuk megvalósítani, hogy nem bízunk az Úrban, akkor bajban vagyunk. A Biblia arra szólít fel minket, hogy amit Krisztus elvégzett, azáltal a Szent Isten elé vihetjük a dolgainkat, és így az Élő Víz Forrásához juthatunk, amely maga a mi Urunk. Benne kell bíznunk, és nem a saját vágyainkban. Ha az utóbbit tesszük, akkor biztos, hogy ki fog törni a konfliktus. Ha hitben járunk, és felismerjük saját helyzetünket a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, akkor túl tudunk lépni saját akaratunkon, és gyümölcsöt termünk az Ő dicsőségére.

Meg kell értenünk, mennyire gonoszak vagyunk, amikor saját terveink és vágyaink miatt küzdünk egymással. Egyedül Istennél találjuk meg az Élő Vizet. Akkor meg miért ragaszkodunk saját kútjaink megásásához, amiből csak, haszontalan, és értéktelen sár fakad? Ne feledjük, JÉZUS az Élő Víz.

Jézus így válaszolt:” Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szólt hozzád: Adj innom! Te kérted volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”  János 4:10

Semmit sem kapunk saját érdemeink szerint: szabadításunk Isten ajándéka, tehát úgy kell viselkednünk egymással, hogy ezt az ingyen ajándékot tükrözzék tetteink. Az, hogy ingyen ajándék, nem azt jelenti, hogy szabad bármit kezdeni vele, pl. háborúságba keveredhetünk egymással, hanem sokkal inkább azt, hogy békességre és szeretetre kell törekednünk.

Akkor mit tegyünk?

Hogyan foghatjuk vissza azon vágyainkat, hogy manipuláljunk, irányítsunk vagy agresszívak legyünk, és hogyan állíthatjuk helyre ezek helyett kapcsolatainkat? Egyszerűen úgy, hogy felismerjük, kik vagyunk mi az Isten előtt, és mi a mi ki nem érdemelt ajándékunk. Az elsődleges konfliktus bennünk van, meg kell tanulnunk uralkodni azon a bűnön, ami korlátoz bennünket – ez az amit Káin elmulasztott megtenni. Fel kell ismernünk a különbséget, hogy mi az amit mi akarunk, és mi az amit Isten akar. És akkor a konfliktusok, a békétlenségből eredő betegségek, és a kapcsolatokban kialakult feszültségek meg fognak szűnni. A mi Urunk már megnyerte a végső csatát az ördög – Isten, és a lázadás – szuverenitás konfliktusokban.

Ne feledjük, a szeretet rengeteg bűnt elfedez: tehát mit tegyünk? SZERESSÜNK! Szeressünk úgy, ahogy Krisztus szeretett minket, amikor meg sem érdemeltük, és ezzel a szeretettel kell reagálnunk egymás cselekedeteire. Jézus otthagyta helyét az Atya mellett – ez az, amit mi nem tudunk felfogni. Feladta becses pozícióját, azért, hogy megmentsen minket. Mennyi konfliktusunk lenne, ha Krisztus példáját követnénk? Gyakorlatilag egy sem. Hogyan is küzdhetnénk egymással, ha a mi Urunkra, és egymás érdekeire figyelnénk. Hogyan maradhatnánk továbbra is konfliktus helyzetekben egymással, ha mélyrehatóan megvizsgálnánk vágyainkat, és összehasonlítanánk azokat az Szentírással? Nem szabad saját öntudatosságunkra összpontosítanunk, hanem sokkal inkább arra, amit Krisztus tett, és ezt kellene mintaként használni viselkedésünkben és cselekedeteinkben. Ha hűen követjük Urunk példáját, semlegesíteni fogjuk a legtöbb konfliktust. Ha személyes vágyainkat Krisztusra vetítjük, a személyek közötti konfliktusok fel fognak oldódni: vagyis nem lesz többé egyéni vágyak ütközése. Azért fognak megszűnni a személyek közötti konfliktusok, mert a hívők közössége leszünk, akiknek ugyanaz a célja, és különösen azért, mert a mások érdekeit fogjuk szem előtt tartani, és a Biblia elveit fogjuk követni a konfliktusok megoldásában. És akkor még mindig itt vannak a lényegi, hitbéli nézeteltérések. Abban az esetben, ha magas szintű biblia-ismeretekkel rendelkező hívő közösség vagyunk, akkor az ilyen konfliktusuk többségét könnyen kiiktathatjuk. Következésképp csak a hívők és a megtévedt kultikus csoportok között maradnak konfliktusuk, és a kisebb teológiai nézeteltérések az „egyet értek, nem értek egyet” síkon fognak mozogni. Ez utópisztikusnak és elérhetetlennek tűnhet, de Krisztus közössége a maga valóságában az, amit „cselekvésnek” nevezünk! (ha e szerint cselekszünk, akkor megvalósítható)

Nem kell, hogy a problémák tönkre tegyék az életünket

Nem szükségszerű, hogy a problémák uralkodjanak rajtad, vagy eltérítsenek a céljaidtól, az elhívatásod irányától, vagy a gyülekezetedtől. Mindnyájunknak hatalmában áll egy határozott döntést hozni, hogy ezután nem engedjük, hogy az élet apró-cseprő dolgai eltávolítsanak bennünket attól az embertől, akik Krisztusban vagyunk, és eltérítsenek azoktól a céloktól, amelyeket Ő szánt nekünk. A legtöbb konfliktus triviális, de sohasem tudunk eszerint közelíteni hozzá. Komolyan kell venni, ahhoz hogy meg tudjuk oldani, és az élet komolyabb dolgaival tudjunk foglalkozni. Ugyanezt a módszert kell követnünk, hogy többet megtudjunk másokról és magunkról, hogy fejlesszük jellemünket, hogy érettebbekké váljunk, és hogy javítsuk kapcsolatunkat Istennel. A próbákat tekintsd lehetőségeknek, hogy tanulj és növekedj az Ő jelenlétében, és gyümölcsöket teremj az Ő dicsőségére.

Ha követjük az Ige tanításait, sok fájdalmat, sértődést megspórolhatunk, és jelentősen javíthatjuk kapcsolatainkat. Ha egyszerűen csak megértjük a másik embert, már az csodákat tesz a kapcsolatainkkal és a gyülekezetünkben is. Arra kell összpontosítanunk, amiről az első fejezetben is szó volt, a teljességre, és Isten Királyságára. A kapcsolatoknak van elsőbbsége, nem az anyagi javaknak, vagy a vágyaknak, amelyek feltámadhatnak bennünk. Ha Isten mércéje szerint éljük az életünket, megdicsőítjük őt, az Ő Királyságát építjük, és teljes életet élünk. Ha elmerülünk a saját büszkeségünkben, akkor tönkre tesszük a kapcsolatainkat, és szégyent hozunk az Ő egyházára. Miért akarnánk ezt, miért vállalnánk mindezt a keserűséget, megbántódást, fájdalmat és frusztrációt az életben, amikor ennél többet is kaphatunk?

Ne felejtsünk el egy nagyon fontos tényt: a megoldatlan probléma sokkal többe kerül, mint amibe a megoldás kerülne. Valójában, ha nem vagyunk képesek egy konfliktust kezelni, azért nagy árat fizetünk a kapcsolatainkban a munkahelyünkön, a gyülekezetünkben. Fizetünk a pénzükkel, az időnkkel, elveszett munkalehetőségekkel, széttört kapcsolatokkal, elveszített gyermekekkel, felbomlott házasságokkal, rossz döntésekkel – és ez szó szerint megölhet, tönkre tehet téged, és mindenkit, akit ismersz. Meg lehetett volna fordítani, de senki sem vette a fáradságot, hogy törődjön vele. Ne engedd, hogy ez megtörténjen veled, a családoddal, a barátaiddal, a munkatársaiddal, vagy a gyülekezeteddel.

Ne feledd, a konfliktusuk jó alapul szolgálnak egy TV- vagy egy mozi-filmhez, de nem a te életedhez. Te légy az, aki meg akarja érteni Isten szeretetét, és lehetővé akarja tenni, hogy az Ő szeretete átformáljon téged és a kapcsolataidat.

Ezért, Testvérek, van egy kötelességünk – de ez nem az, hogy bűnös természetünk szerint éljünk. Mert ha a bűnös természetünk szerint élünk, akkor meghalunk; de ha a Lélek által élünk, akkor halálra ítéljük a test bűneit, élni fogunk, mert azok, akiket az Isten Lelke vezet, azok Isten gyermekei.    Róma 8:12-14

Tartsd fenn a kapcsolatot a gyülekezettel

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, kik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”     Efézus 4:29-32

A felelősségre-vonhatóság a problémák megelőzésének a kulcsa. A legtöbb ember és gyülekezeti vezető nem szeret konfrontálódni, (én minden bizonnyal közéjük tartozom) de egy egészséges gyülekezethez ez nélkülözhetetlen. A legelső oka annak, hogy az emberek miért nem szeretnek konfrontálódni, a félelem….. a félelem a következményektől, amikkel majd szembe találod magad, a félelem attól, hogy elveszíted a kapcsolatodat, a félelem, hogy félreértik a szándékaidat, a félelem, hogy megsérted mások érzéseit, és a félelem, hogy te leszel a „rossz fiú”. Tehát miért félsz? Ha van egy terv, amit elfogadott a vezetés, és már tájékoztatták róla a gyülekezetet, akkor a félelemnek nincs alapja. Félelmünk a kötelesség szeretetévé alakul. Lehet, hogy még mindig nem szeretjük, de ez egy feladat, amit a hozzá társított félelem, és megfélemlítés nélkül is el lehet végezni.

A konfliktusok megelőzésének egyik legjobb módja, ha egy megállapodást kötünk a gyülekezetben. Arról van szó, hogy összeállítunk egy formanyomtatványt, amit mindenki elfogad és aláír. Legyen egyszerű, egyértelmű, határozza meg, mit jelent a felelősség, hogy Krisztus követők vagyunk, mit jelent, hogy az ő jellemét tekintjük példának, vagyis a pletykálkodás és istenkáromlás nem megengedett. Aztán határozzuk meg a konfliktus tárgyát, a megoldás folyamatát, és annak igei hátterét. Néhány gyülekezetnek megvan a maga elképzelése, hogyan kell ezt csinálni, de az csak akkor helytálló, ha igei alapú, és nem az emberi irányítástól függ. A vezetés egy kulcsfontosságú tényezője, hogy megtanuljuk a konfliktusokat kezelni. Az egészséges gyülekezeti közösség kialakításához nélkülözhetetlen, a konfliktus kezelés kidolgozott folyamata. Ez meg fogja előzni a legtöbb – ha nem az összes – konfliktus kialakulását, ha a gyülekezet vezetői is betartják ezt.

A következő lépés a konfliktusok megelőzésében, olyan légkör kialakítása a gyülekezetben, ami bátorítólag hat, és segíti a lelki növekedést. Az ilyen tompítja azokat a hangokat, amelyek konfliktust idéznek elő. A lelkésznek nyitottnak kellenie (bizonyos mértékig) a gyarlóságokra, a gyülekezetnek pedig elfogadónak kell lennie. Ha ez így van, akkor a büszkeség helyét átveszi az alázat, ami a konfliktusok legfőbb gyújtópontja. Ha nyíltan megvalljuk hibáinkat, az másokat is arra fog ösztönözni, hogy megtegyék ezt, így, ha valakinek nehézségei vannak, biztonságban fogja érezni magát, mert tudja, hogy nincs egyedül. Ez egy nagyon törékeny folyamat, mert emberi büszkeségünk, és bűnös természetünk a nyitottságot gyengeségnek tekintheti, és lecsap, mint egy ragadozó a sebesült vadra. A keresztyéneknek az a szokásuk, hogy „lelövik a sebesültjeiket”. Meg kell tennünk tehát a kezdeti botladozó lépéseket, és fel kell ismernünk, hogy miben, és hogyan osztozkodunk. Túl sok jó lelkészt láttam, akiket szétszedett a dühöngő gyülekezet, mert vért szimatoltak a vízben, és nem a Krisztus reménységét érezték benne.

Szeretettel és törődéssel kell közelednünk egymáshoz, ahogy azt Isten meghagyta nekünk, így válhatunk Krisztus tanítványaivá, nem pedig vadászó cápákká. Úgy tehetjük ezt meg, ha dicsőítjük az Urat, és bátorítjuk testvéreinket, amikor csak módunkban áll, akár nyilvánosan, akár bizalmasan. Azokat kell bátorítanunk, akikkel kapcsolatban úgy érezzük, a saját kezünkbe harapunk, akik nem mutatnak szeretet, akik úgy tűnik, Isten szemében méltatlanok, vagyis, olyanok…..,  mint mi! Bátorítanunk kell a különböző véleményű, különböző kilátásokkal rendelkező embereket, ugyanakkor arra is kell törekednünk, hogy az Ige mellett tartsuk őket. (Emlékezz : valamennyi hívő a „Királyi Papság”-hoz tartozik) Mindenkit bátorítanunk kell, nem csak azokat, akiket szeretünk, és ez a bátorítás nem lehet álszent. Őszintének, szívből jövőnek kell lennie; ha nem az, akkor rossz úton járunk. Először, tehát, Krisztussal kell rendezni a kapcsolatunkat; ha nem tudod ezt megtenni, akkor kérj segítséget. Az egyháznak nincs szüksége álszentekre; az emberek átlátnak rajtunk, és amit így érünk el, az sokkal inkább negatív, mintsem pozitív fényt fog vetni Isten királyságára.

Figyelnünk kell a rossz emberi hozzáállásokra, és amilyen hamar csak lehet, szeretetteljes bátorítással kell az emberekhez fordulnunk. Ha sikerül eloltanunk a tüzet, amikor még épp csak a füstje látszik, lehet, hogy épp egy pusztító „háborút” előzünk meg. A jó vezető szorgalmas és figyelmes. Fontos vezetői tulajdonság, hogy képesek legyünk leleplezni a játszmákat. Oda kell menni azokhoz, akik a konfliktust indukálják, meg kell hallgatni őket, és meg kell találni a választ, még mielőtt kirobbantanák a háborút. „Hogyan juthatunk megállapodásra, hogyan találhatunk megoldást a megosztottság helyett?” A vezetésnek kereszttűz alá kell venni a politikai szövetségeket, az eltérő programokat, hatalmi harcokat és előítéleteket. Így lehet egy egészséges, konfliktusoktól mentes gyülekezetünk, amely ugyanazt a célt akarja megvalósítani, amit Jézus tűzött ki elénk. Így lehetünk Krisztus bizonyságtevői, nem pedig jó példák a félrevezetett keresztyénségre. Lehetséges, hogy így tudnánk beteljesíteni a „Nagy Küldetést”

Íme egy példa a „gyülekezettel kötött megállapodásra”

„Mivel elfogadtam Krisztust Uramnak és Megváltómnak, megkeresztelkedtem, egyetértek a ……… gyülekezet kinyilatkoztatásaival, stratégiájával és szerkezetével, most, a Szentlélek indíttatására csatlakozom a …………. Gyülekezet közösségéhez. Egyben elkötelezem magam Istennek, és a gyülekezet többi tagjának az alábbiak szerint:

Védeni fogom gyülekezetünk egységét

–          úgy, hogy szeretettel közeledek gyülekezetünk többi tagjához,

–          úgy, hogy tartózkodom a pletykálkodástól,

–          úgy, hogy követem vezetőinket.

„Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet, és egymás építését szolgálják”

Róma 14: 19

„… kölcsönös egyetértés legyen közöttetek a Jézus Krisztus akarata szerint.”  Róma 15:5

„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, …” 1Péter 1:22

„ Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre….” Efezus 4:29

„Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre, úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” Zsidók 13:17

( a Vineyard  /Szőlőskert /  Keresztyén Közösség  Megállapodása, San Luis Obispo, Ca)

Fontosabb igehelyek a konfliktusok feloldására:

Kommunikáció: Lukács 15:11-24

Meghallgatás: Példabeszédek 28:13, Jakab 1:19-25, János 1:8-9

Ne feledd, hogy Krisztus szeretett gyermeke vagy: 2 Korintus 12:910

A konfliktus lecsendesítése: Máté 7:12; 22:39; Róma 12:18; 1 Korinturs 13:5; Filippi 2:3-4; Timóteus 2:24-26; 1 Péter 1:13-14

Elkötelezettség a pozitív megoldás és a megértés mellett: Jakab 4:1-12; Máté 15:18-19

A megbocsátás fontossága: Zsoltárok 103:12; Ézsaiás 43:25; 1 Korintus 13:5

Útmutatás a Szentírásban a konfliktusok megértéséhez, megoldásához és megelőzéséhez:

1 Mózes 4; Zsoltárok 37:4; Példabeszédek 3:4-6; 18:13; Máté 5:9; 7:5; 15: 18-20; 18:15-20; Lukács 6:27-36; 19:1-9; Róma 8:28-29; 1 Korintus 6:1-8; 10: 31 – 11:1; 13; Galatea 5; Efézus 4:22-32-; 5:1; Filippi 2:3-6; 4:2-9; Kolossé 1:17-20%u0142; 3:12-17; Jakab 4:1-3; 1 János 14-15;

©1989 1998, 2007 R.J. Krejcir Ph.D., Francis A. Schaeffer Gyülekezetvezetői Továbbképző Központ www.churchleadership.org.

Eredeti cikk: Preventing Conflict

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.