Hogyan használhatjuk fel napjaink egyik leghíresebb rajzfilmjét illusztrációkban az igehirdetésben, az ifjúsági órákon, a vasárnapi iskolában? Ha a mai embereknek akarunk mondani valamit, olyan példát kell használnunk, amit értenek. A legjobb animációs film Oscarját nyerte el 2009-ben, és a gyerekek hátizsákjairól, füzeteiről integet nekünk a kis robot. Vajon nekünk is tud üzenni valamit? Néhány témajavaslat, amellyel érthetőbbé tehetjük az üzenetünket, és színesebbé varázsolhatjuk alkalmainkat.
1. Küldetés
Mostanában egyre inkább úgy látom, hogy sokan úgy éljük a keresztény életünket, mint a robotok. Be vagyunk programozva. És hogy miből áll a programunk? Milyen parancsokat követünk? Például: Vasárnap templomba (imaházba) kell menni! (Pontosan is kell érkezni!) Evés előtt imádkozni kell! Nem szabad lopni! Mindennap olvasni kell egy kicsit a Bibliát! Imádkozni, ha megkérnek rá! Rászólni azokra, akik valamit nem a programunk szerint csinálnak! Valami ilyesmi… A sok utasítás és szabály, amiben elveszünk…
És mit csinál a kis Wall-E. A robot, aki azért van a Földön, hogy az emberek után összetakarítsa a szemetet, és felhőkarcolókat épít belőle. Mi az, ami őt meghatározza? Neki is van programja. Mikor EVA először szóba áll vele, mi az első kérdése? Küldetés? Igen. A robotok elsődleges feladata: teljesíteni a küldetést. És a kis robot csak gyártja a szemét-kockákat, mert ez a küldetése: megtisztítani a Földet, hogy alkalmas legyen az életre. Vajon nekünk keresztényként mi a legfőbb küldetésünk? Ha megnézzük, nem az, hogy vasárnap elmenjünk istentiszteletre. Sem az, hogy jó emberek legyünk. A legfontosabb küldetésünket magától Jézustól kaptuk, a legfőbb parancsot: „Menjetek és tegyetek tanítvánnyá…” A nagy misszió parancs! Vajon hányan vagyunk erre beprogramozva? Vajon a többi parancs hányszor írja ezt felül az életünkben? Nem felejtjük el a legnagyobb küldetésünket a mindennapokban?
2. A küldetés végrehajtása, de hogyan?
Miért tudta Wall-E betölteni a küldetését?
Önképzés: Mindig javítgatta magát, helyreállította, kicserélte az elromlott részeit, így tudta túlélni a többi robottal ellentétben. Nagyon fontos mindig felülvizsgálni magunkat.
Szorgalom: Wall-E minden nap ment, és takarított. Persze ez irtó unalmas munkának tűnhet. Ő mégis talált benne szépséget. Felfedezte az ember kreativitását, szépérzékét, művészetét, és rácsodálkozott a dolgokra. Volt hobbija, volt kedvenc zenéje, volt szabadidős tevékenysége.
Társak: Volt egy barátja is, egy kis csótány. Akire vigyázott, akit etetett. Nekünk is kell, hogy legyenek barátaink, „bajtársaink”, vagy valaki, akire gondot viselünk.
Feltöltődés: És ami még fontos: mindig feltöltötte magát napenergiával. Nekünk is szükségünk van a fényre, a kapcsolatra Istennel, minden nap. És nagyon fontos a pihenés is (ami szintén parancs a Bibliában).
3. Fél óra szavak nélkül
A film első fél órájában nincs beszéd, csak hangok, pittyegés, füttyentés… Mégsem unalmas. Mert pontosan tudjuk, hogy mi történik, miért történik, nevetünk, csodálkozunk, együttérzünk. Mert nem kellenek szavak ahhoz, hogy észrevegyük, mit érez a kis robot, nem kell elmondania, hogy mit szeret, mert látjuk, nem kell szavakba öntenie, hogy magányos, észrevesszük rajta. Vajon mennyire vesszük észre ugyanezeket a dolgokat az embertársainkon? És mi mennyire fejezzük ki, hogy mit érzünk? Mennyire merjük kimutatni a rajongásunk vagy a fájdalmunk? Vagy manapság mindenki csak tetteti, hogy jól van? Mikor istentiszteletre megyünk, mennyiféle különböző érzelmi állapotban találjuk az embereket? Vagy mindenki „jól van”? Itt az ideje, hogy odafigyeljünk egymásra! És a legkönnyebben úgy vesszük észre mások fájdalmát, ha mi nem félünk kimutatni a sajátunkat, ha hitelesen élünk, nem rejtőzködünk.
4. Ádám és Éva
Isten társas lénynek teremtett minket. És a kis Wall-E alig várja, hogy kapcsolatba kerüljön egy másik robottal. Biztosan nem véletlen, hogy a robotlányt Évának hívják! Azért megszégyenítő ránk emberekre nézve, hogy a filmben, az ember által létrehozott robotok mennyivel jobban tudnak érezni, érzelmet kifejezi, mint mi, az emberek.
5. Noé bárkája
Azt hiszem könnyen észrevehető a párhozam a filmbeli űrhajó és Noé bárkája között. A Föld elpusztul, mert az emberek bűnösek. Már nem lehet élni rajta. Kell egy hajó, amiben átvészelik ezt az időszakot. És várják, mikor mehetnek vissza. Időnként elküldik a fehér galambot, vagy a fehér robotot, hogy talál-e életet. És a kis növény (olajág) a jel, hogy hazatérhetnek, és újra benépesíthetik az otthonukat.
6. A változás prófétája
Amikor Wall-E az űrhajója megy, mindenki megváltozik, akivel csak találkozik. A kedvessége, a közvetlensége, a gyermeki naivsága mindenkire hatással van. Az egyik robot megtanul integetni, a selejtes robotok szabadságot nyernek, és célt találnak az életben, az emberek pedig, Mary és John észreveszik egymást, a csillagokat, a környezetüket… Hatással van mások életére, pozitív módon. A mi életünk mennyire van hatással másokra pozitívan? Kinek mit tanítottunk mostanában? Ki az, aki kedvességet talált bennünk és nem kritizálást? Vannak a környezetünkben, akik ilyen hatással vannak másokra? Milyen érzés a közelükben lenni?
7. „Élni és nem túlélni”
A kapitány legfontosabb mondata a filmben! Vajon a mi életünk mennyire van felgyorsulva? Hányszor mondogatjuk „Csak ezt a napot éljem túl!” Vagy mennyire vesszük észre az élet apró szépségeit? Vagy mindig közömbösen haladunk az utunkon, és elmegyünk a nagy lehetőségek, a szépségek, a találkozások, az örömök mellett? A kis Wall-E ebben is példa lehet: tele van érdeklődéssel, figyel másokra, észreveszi az újdonságokat, és élvezi az életet: van ideje táncolni egyet az űrben azzal, akit szeret.
8. A technika fejlődésének következményei
Ha megnézzük az embereket a filmben, persze azt látjuk elsőre, hogy kövérek. És vannak, akik szerint a film a kövér embereket kritizálja. Pedig itt nem erről van szó. Inkább arról, hogy az emberek ellustulnak. És nem csak fizikailag. Már nem gondolkoznak, a gépek irányítják az életüket. Ha a gépek szerint a kék a divat, akkor kékbe kell öltözni. Már a kisgyerekek is ezzel a szemlélettel nőnek fel. Nem tudnak saját döntéseket hozni. És persze mindig a könnyebb utat választják. (Ha szeméttel van tele a Föld, menjünk a világűrbe.) Ezen kívül a technika elidegeníti minket a többi embertől. A filmben az emberek észre sem veszik a körülöttük lévő világot, a másik embert is csak a képernyőről ismerik, nem látják, hallják, érintik meg egymást igazából, csak virtuálisan. És ha megnézzük, nagyon sokan élnek már ma is így. Nekünk pedig el kell érni őket is!
9. Újjászületés
Az embereknek vissza kell menni a kezdetekhez, kutatni, hogy honnan jöttek, honnan származnak. Nekünk is meg kell találnunk erre a kérdésre a választ. A filmben az emberek alkották a robotokat, azzal a céllal, hogy segítsenek nekik. De a felborult világban a robotok uralkodnak felettük, és még csak észre sem veszik. Minket Isten teremtett, a saját képmására, hogy kifejezze saját magát, és mindannyiunk életével célja van. Mi pedig ezt sokszor nem akarjuk tenni. Szerencsére nem tudunk uralkodni Isten felett, de a bűnbeesés azt jelentette, hogy mi akarjuk eldönteni mi a jó és mi a rossz. Uralkodni akarunk a saját életünk felett. A kapitány kitör ebből az uralomból, hogy helyre álljon a rend. Újjászületik. Nagyon érdekes a film legvégén a zenés zárójelenet, ami a Föld visszafoglalásáról szól, amit barlangrajzok, egyiptomi hieroglifák, görög vázák, impresszionista festmények, és a 80-as évek számítógépes játékainak a stílusában láthatunk, mintha újra játszódna történelem, mintha lenne egy új esély az embereknek, a Földnek. De vajon tanultak a hibáikból? Nekünk miben kell megújulnunk, újjászületnünk? A Róma 12:2 szerint „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” Újjá kell születnünk abban, hogy hogyan élünk, hogyan gondolkozunk, hogyan használjuk a technikát, és hogy elkötelezzük magunkat a szeretetre, és hogy gondoskodunk Isten teremtményeiről…
10. Önfeláldozás
A kis Wall-E mindent megtesz, hogy betöltse a küldetését. Már annyit takarított, hogy élhető a világunk. Mégis feláldozza magát, hogy az emberek ténylegesen eljuthassanak a Földre. Mi mit vagyunk képesek feláldozni, amikor a küldetésünkről van szó? És amikor a szeretetről, a szeretteinkről? Mennyire adjuk bele magunkat a szolgálatba, a misszióba?
11. Majd valaki más eltakarítja a szemetünket
Ez nagyon jellemző emberi mentalitás manapság. Nem vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. Ha hibázunk, másra kenjük, hagyjuk, hogy mások szenvedjenek miatta, mi elfutunk, és reméljük, majd valaki összetakarít helyettünk. Az emberek otthagyták a Földet, amit annyira elárasztott a szemét, hogy már élni sem lehetett rajta. Mindenki követ el hibákat, mindenki „bűnöz” és nem számít kicsit vagy nagyon. Mindenkinek megvan a maga „szemétkupaca”. És van egy óriási szerencsénk: van, aki magára vállalta, hogy az egészet eltakarítja helyettünk. Jézus meghalt azért, hogy nekünk (élhető) életünk legyen. Magára vette az összes szemétséget, amit elkövettünk, és nekünk csak meg kell mutatni neki, hogy a mi kupacaink hol vannak. És elviszi. Persze innentől kezdve igyekszünk nem annyit szemetelni, mert már ismerjük azt, aki helyettünk takarít. És szomorú, amikor újra bűnt követünk el. Már a mi felelősségünk is, hogy az életünk jobb legyen, a környezetünk szebb legyen, és hogy mások szemete is eltűnjön. Csak ne mutogassunk mások szemétkupacára, van nekünk is, volt nekünk is. Inkább mutassuk be őket annak, aki majd megszabadítja őket az egésztől!
12. Reményteljes befejezés
Az emberek visszajutnak a Földre, az Ígéret földjére, és felvirágoztatják. Remélhetőleg tanulva a hibáikból, új életet kezdhetnek, ami tele van reménnyel. A reményt láthatjuk az emberek arcán, mikor megérkeznek, mikor elültetik a magokat, mikor látják a növekedést. Mikor végre építenek, és nem rombolnak. Mikor újra szeretik egymást…
Vélemény, hozzászólás?