Éreztél valaha bűntudatot? Hát persze, hogy éreztél, általában azért, mert valóban bűnös voltál. De mi van azokkal az időkkel, amikor ilyen érzéseid voltak pedig nem is tettél semmi rosszat? Ezt a dolgot hamis bűntudatnak fogjuk hívni és ez lesz a tárgya ennek az értekezésnek.
A hamis bűntudatot rendszerint a túl aktív lelkiismeret okozza. Ez a zaklató és nyomasztó hang, amely közted és az énképed között valahol mélyen belül lüktet. Ez zsémbeskedik: „Ezt te elfogadhatónak hívod? Úgy gondolod, hogy ez elég? Nézd csak, hogy mennyi mindent nem tettél még meg! Nézd csak, minden amit tettél, az elfogadhatatlan!”
Valószínűleg ismered az érzést. Úgy kezded a napot, hogy úgy érzed egy gödörben vagy. Úgy érzed, hogy soha nem tudsz eleget tenni. Van ez a túlzottan aktív kötelességtudó érzékszerved és úgy tűnik, hogy sohasem pihen. A viselkedésedet a bűntudat érzése irányítja. Ez az amiről beszélni fogunk ezeken az oldalakon.
A téma tárgyalásának nagy része Steve Shores: False Guilt című könyvéből van. Az ő célkitűzése, hogy segítsen neked felismerni, ha a hamis bűntudat irányít. Ha ezek problémás területek számodra, ő gyakorlati megoldásokat nyújt, hogy meg tudd törni a hamis bűntudat ördögi körét. Ajánlom a könyvét főleg akkor, ha felismerted magadon valamelyik tárgyát ennek az értekezésnek .
Steve Shores a könyvében három-féle kérdést vet fel, és mindegyiket értelmezi. Egy igenlő válasz ezekre a kérdésekre valószínűleg azt jelzi, hogy hamis bűntudattal küszködsz.
1. Érezted-e valaha azt, hogy „valami baj van velem. Van valami mocsok bennem vagy valami rossz, és nem tudom sem lesúrolni sem megjavítani”? Ez a „mocskosság-érzés” megmaradt azután is, miután keresztény lettél?
2. Hogy megy a hálaadás? Kötelességszerűen adsz hálát vagy dicséred Istent minden különösebb szenvedély nélkül?
3. Mekkora a „táncparketted”? Úgy értem, mekkora szabadságod van? Korlátozva érzed magad a kereszténységed miatt? Számodra ez főleg megszorítások rendszere? Elsősorban limitek forrása: ne tedd ezt és ne tedd azt? Számodra a kereszténység inkább sok dolog falakkal, mint ablakokkal? Ez egy szűk hely vagy olyan hely, ahol fény, levegő és szabadság vesz körül?
Az olyan személy, akit hamis bűntudat vezet, általában fél a szabadságtól, mert a szabadság bármilyen cselekedete lehetőség mások megsértésére. Mások megsértése nem elfogadható. Más emberek olyanok számodra, mint a jóváhagyás/helyeslés csővezetéke. Ha megsértődnek, a csővezeték bezáródik.
A hamis bűntudat, a túl aktív lelkiismerettel együtt, kemény gazda. Ahogy most elfordulunk, nézzünk az okokra és a hamis bűntudat gyógymódjaira, reméljük, hogy be tudjuk mutatni, hogyan lehet megtörni a bebörtönző falakat és a fárasztó bilincseket, amelyek téged vagy egy szeretett valakit a hamis bűntudat kötelékeiben tartanak.
A hamis bűntudat forrása
Most szeretnék a hamis bűntudat forrására fókuszálni: ez pedig a túlságosan aktív lelkiismeret. Mit jelent ez? Hogyan működik? Steve Shores azt mondja: „A túl aktív lelkiismeret küldetése az, hogy mások elvárásait vonzza.” Nevezzük ezt a „túl aktív” lelkiismeretet a továbbiakban „hiperaktív lelkiismeretnek”.
Képzelj el egy villanykörtét ragyogóan izzani egy meleg nyári éjszakán. Mit láthatsz lelki szemeiddel? Bogarakat. Mindenféle bogarakat vonz oda a fény. A villanykörte mágnesként működik a rovarok számára. Képzeld, hogy ez a villanykörte a hiperaktív lelkiismeret. Mások elvárásai a „bogarak” amelyek vonzva vannak a hiperaktív lelkiismeret „fénye” által.
Most képzelj el egy villanykörtét égve egy védett verandán. A bogarak most is vonzódnak, de távol tartja őket a szúnyogháló. A hiperaktív lelkiismeretnek nincs szúnyoghálója. De azért ennél több ez. A hiperaktív lelkiismeret nem is akar szúnyoghálót. A több „bogár” jobb. Miért? Mert az alapvető célkitűzés az, hogy teljesítsünk elvárásokat, elnyerjünk valamiféle jóváhagyást és ezek által töltsük be a lelkünk ürességét. Ez tehát a hiperaktív lelkiismeret: egy villanykörte bogarakkal szúnyogháló nélkül.
A hiperaktív lelkiismeret megértésének kulcsa az „aktív” szó. Ha valakinek hamis bűntudata van, annak a lelkiismerete mindig tevékenykedik. A hamis bűntudat a személyt nyugtalanná teszi. A hiperaktív lelkiismeret olyan, mint egy elvárásokat vonzó mágnes. Ezek az elvárások jöhetnek saját magunktól, szülőktől (és mindegy, hogy élnek-e még vagy már nem), barátoktól, főnököktől, (kor)társaktól, Istentől vagy eltorzult istenképtől, sőt a Sátántól is. A hamis bűntudat teszi a hiperaktív lelkiismeretet mohóvá az elvárásokra. A hamis bűntudat mindig embereket keres, hogy kedvükben járjon, tetszésükre legyen és szabályokat, hogy betarthassa őket. A bűntudat vezérelte lelkiismeret folyamatosan ezt mondja: „a te erőfeszítésed nem elég jó. Tovább kell próbálkoznod, mert ha a próbálkozásaid nem is nőnek fel hozzá, csupán maga a próbálkozás is számít valamit.” Emiatt az ok miatt a hiperaktív lelkiismeret nem boldog, ha pihen. Bár ez a pihenés, a nyugodt lelkiismeret az új ember természetéhez tartozik, a pihenés mégis túl veszélyes, mert legyengítheti a „védelmemet”. Emellett az elfogadás feltételes – Isten elfogadása és az embereké is, és folyamatosan bizonyítani kell másoknak, hogy „méltó vagyok rá”, „megérdemlem” stb. Pedig a keresztény életben az elfogadás a kegyelmen, a befogadó szereteten alapszik, nem az érdemeinken.
Összefoglalva tehát, az ember hamis bűntudattal és hiperaktív lelkiismerettel az élete nagy részét kimerültségben tölti. Kérlelhetetlen és könyörtelen erőfeszítés megfelelni mások elvárásainak és sok negatív következménye lehet.
A hamis bűntudat következményei
Most a hamis bűntudat következményeire szeretnék fókuszálni. A hiperaktív lelkiisemeret állandó bizonytalanság állapotában tarthat téged. Soha nem fogod tudni, hogy megfelelsz-e vagy sem. Soha nem fogod tudni, hogy elérted-e már vagy nem. Állandóan készenlétben kell állnod. Steve Shores szerint van néhány fontos következménye a hamis bűntudatnak.
Az első következményt úgy hívja „igyekezet vagy törekvés megérkezés nélkül”. Lényegében nincs remény a rendszerben, hogy a hiperaktív lekiismeret megsegítsen. Mindig erősebben kell próbálkoznod, de sohasem lépsz át a célvonalon. Úgy nézel ki, mintha csak körben járnál. Vagy jobb ha azt mondjuk, hogy egy spirális mentén, de ez egy lefelé irányuló spirál. Az élet egy folyamatos taposómalom. Keményen dolgozol és küzdesz, de soha nem érkezel meg. Soha nem érheted el a célod, és soha nem állhatsz meg. Az élet kemény munka és frusztráció kevés vagy semmi elégedettséggel.
A másik következmény a „folyamatos őrködés”. A hiperaktív lelkiismeret folyamatos önellenőrzést produkál. Folyamatosan kérdezed magadat, hogy nyereség vagy-e mások számára és Isten számára. Folyamatosan kiértékeled magadat és folyamatosan kétségbe vonod a teljesítményedet és az értékeidet. Sohasem engeded meg magadnak, hogy terhére legyél a csoportnak vagy akár csak egy személynek is, az olyan kapcsolatokból, ahol mások hozzád képest erősebbek vagy jobbak, azonnal kilépsz, mert csak a saját hiányosságaidra tudsz figyelni mások sikerei mellett.
A harmadik következmény a „málhás szamár megközelítése az életnek” A hiperaktív lelkiismeretbe bele tartozik egy élethossziglani megpróbáltatás, amelyben te megpróbálsz átmenni egy megerőltető teszten és így mutatni meg az értékedet/méltóságodat. A teszt a jóságod elegendő bizonyítékának felhalmozásából áll, hogy megmenekülj a méltatlanság vádjától. A bűntudat vezérelte ember számára ez a teszt még több kötelezettségvállalást foglal magában, több felelősséget, több szabályt. Ahogyan a teher egyre magasabbra és magasabbra halmozódik, te igavonó állattá válsz, egy „málhás szamárrá” aki magára vesz sokkal több felelősséget, mint amennyi egészséges vagy szükséges.
Mint ahogyan nincs előrehaladás (pl. „küzdelem megérkezés nélkül”) úgy van egy örökösen egyre inkább növekvő teher érzet. Minden nap újra igényli, szinte követeli az érdem megerősítését. Soha nincs olyan idő, amikor őszintén azt mondhatod: „ennyi elég”.
Végül a leginkább pusztító következménye a hamis bűntudatnak, az nem csak az egyénre, hanem a Krisztus testére való hatása. Azok a keresztények, akik hiperaktív lelkiismerettel küszködnek, és állandóan túl „erősek” és kemények önmagukkal szemben, gyönge, üres, szolgalelkű és engedékeny hívőket produkálnak a gyülekezet számára. Nem azért járnak a gyülekezetbe, mert vágyakoznak a közösségre, hanem azért mert be akarják mutatni a teljesítményüket vagy a szolgálatkészségüket – hiszen meg kell felelniük többek között a gyülekezetnek. Isten igéjét nem annyira azért tanulmányozzák, mert vágynak a növekedésre, hanem azért mert a jó keresztényeknek kötelessége ezt tenni. Szinte mindazt, amit csinálnak azért teszik, hogy betartsák a kereszténység szabályait és törvényeit. Az ilyen keresztény ezt kérdezi magától: „Eleget tettem mindenben annyira, mint a többiek körülöttem, hogy beilleszkedjek és elfogadjanak?” Pedig azt kellene mondanunk: „Nem számít, hogyan nézek ki, mit tudok tenni vagy nem tenni, én most dicsőítem Istent, mélyen vágyódom Rá, és megengedem neki, hogy megváltoztassa a kapcsolataimat, formálhassa az életemet! Ha ezt megteszi, ez nekem elég!”
A hamis bűntudat folytatása (esettanulmány)
A következőkben arról szeretnék beszélni, hogy az emberek miért éreznek továbbra is hamis bűntudatot, bár tudják, hogy bocsánatot nyertek. Ha Krisztus kifizette a büntetést a mi bűneinkért, miért van, hogy néhány kereszténynek még mindig túl érzékeny a lelkiismerete, és továbbra is csak bűntudatot érez? Ennek a kényszernek egy része a körülményeinkből következik.
Steve Shores egy halálra ítélt fegyenc példáját használja, aki most tudta meg, hogy az utolsó percben elhalasztották a kivégzését. Épp most kapott kegyelmet, de a teste és az érzései nem így éreznek. Ő „a villamosszákben ült, izzadt tenyérrel és émelyegve, amikor a telefon csengett a halálbüntetés felfüggesztésének hírével”. Talán megkönnyebbülést érzett, de nem nyugodott meg teljesen. Csak egy kis időre mászott ki a slamasztikából. De a cellájába kell visszatérnie.
A hiperaktív lelkiismeretű ember siralomházban él. A felfüggesztés a válasz a lelkiismeretének bűntudat által vezérelt hangjára. Bill számára ez úgy mutatkozott meg, hogy szinte megszállottan szükségét érezte annak, hogy másoknak szolgáljon. Ha megkérték, hogy tanítson az AWANA-n vagy a vasárnapi iskolában, nem tudott nemet mondani. Azt kellett mondania, hogy „igen”, különben úgy érezte, hogy rossz keresztény, és a hamis bűntudat hurka egyre szorul a nyakán.
Bill magyarázata szomorú, de tanulságos. Az mondta: „Úgy éreztem, mintha a nemet mondás annak a bizonyítéka volna, hogy semmire nem vagyok jó. Mások esetleg csalódnának bennem, ez pedig bennem szégyent okoz, amitől úgy úgy érzem, csak egy kiskölyök vagyok.
Elmondta, hogy amikor egy C-t kapott (2-est) a bizonyítványába (az évfolyamban a többieknek A vagy B volt), az apja kegyetlenül kiosztotta: „aki rossz osztályzatot hoz haza, az kommunista”. Bill nem tudta, hogy mi az a kommunista, de azt megértette, hogy ha nem hoz haza jó jegyeket, akkor hitvány és gyűlöletes. Bill még a hat heti agonizálásra is emlékezett a következő bizonyítványosztás előtt. Amikor megkapta öt A-ja és egy B-je volt. Mi volt az apja reakciója? Öröm? Bocsánatkérés a korábbi kommentár miatt? Egyáltalán nem. Az apja csupán annyit mondott: „Ezt jobban szeretem”. A haladék(halálbüntetés felfüggesztése) félszívű és ideiglenes volt.
Lényegében a hamis bűntudat egy komor felügyelő, amely talán ad ideiglenes haladékot, de mindig kész újra büntetni, mivel soha nem felmentést, hanem mindig csak halasztást ad, amit ráadásul ki kell érdemelned. Talán tudjuk, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért. Talán tudjuk, hogy a bűneink meg vannak bocsátva. Talán tudjuk, hogy van értékünk és méltóságunk mert Isten képére vagyunk teremtve. Mégis méltatlannak érezzük magunkat és úgy érezzük, hogy valamivel nekünk is igazolnunk kell magunkat, hogy érdemesek vagyunk erre a kegyelemre. Ez a csapda lényege.
A megoldás, ahogyan a következő fejezetben látni fogjuk az, hogy Krisztus jóvátételében kell bíznunk, mintsem a magunk érdemeiben. Nem csak tudnunk kell, hogy bocsánatot nyertünk Jézus Krisztus által, de annak a realitása szerint kell cselekednünk, hogy az életünket inkább a kegyelem és az efelett érzett hála és öröm határozza meg az állandó bűntudat helyett.
A hamis bűntudat gyógymódja
Ha meg akarjuk törni a hamis bűntudat bilincseit, akkor Krisztus jóvátételére kell alapznunk a sajátunk helyett. Bár ez az állítás nyilvánvalónak tűnik, nagyon nehéz azok számára, akiknek hiperaktív lelkiismeretük van. Egy ilyen személy számára a tökéletesség jelenti az üdvösség egyedüli elérését és biztonságát. Ha tökéletes tudok lenni, nem kell többé szégyent éreznem, ez pedig azt jelenti, hogy nem kell többé bűntudatot éreznem. Ez a személyes jóvátétel annak, akit a hamis bűntudat gyakran felkeres.
A Biblia világosan tanítja, hogy Krisztus jóvátétele a mi bűneinkért volt. A bűn „olyan hozzáállás, hit vagy cselekedet amely lázadást okoz vagy túllépi Isten személyét.” Valóban a bűnös ember képtelen a helyreállításra, mert a mi legjobb tetteink is olyanok mint a szennyes ruha a szent és mindenható Isten előtt (Ézs 64:6) A jóvátételünket csak tiszta kezű és bűntelen életű valaki teheti meg. Krisztus természetesen betöltötte ezt a feltételt és meghalt helyettünk a bűneinkért.
Mindazonáltal az, akinek hamis bűntudata van, a saját jóvátétel valamilyen formáját keresi. Miért? Nos legalább két ok van: a saját szégyene és a kétség Isten személyiségével kapcsolatban.
Az első a szégyen. A szégyen természetes következménye a bűnbánatnak, ám nem maradhat fenn a bűnbocsánat után. A probléma abból adódik, ha bűntudatot és szégyent érzünk akkor is, amikor nem áll fenn bűnös cselekedet vagy hozzáállás, mert Istentől bocsánatot nyertünk. Sokan a jó cselekedeteikkel akarják elnyomni a szégyenérzetüket, de ez a teljesítmény-orientált keresztény életstílus nem helyettesítheti a Krisztus váltsága által kapott békességet. Krisztus meghalt, és magára vette a mi szégyenünket is, a keresztény ember immáron nem szégyenteljes, hanem Krisztus dicsőségét tükrözi vissza. A bűn szégyenteljes, a hamis bűntudat azonban már nem a bűnt, hanem az embert alacsonyítja le.
A másik oka a hamis bűntudatnak egy makacs hajlandóság kételkedni Isten személyiségében. Sok keresztény pszichológus és tanácsadó érvelt úgy, hogy annak az oka, hogy megkérdőjelezzük a Mennyei Atya karakterét, azért van, mert megkérdőjeleztük a földi apánk jellemét/személyiségét. De mi az Éden kertben is láthattuk, hogy Ádám és Éva kételkedett Istenben, pedig nekik nem is volt földi apjuk. Én úgy vélem, hogy pontosabb azt mondani, hogy a mi bűnös természetünk ( és nem a családunk vagy a származásunk) tesz sokat azért a hajlamért, hogy kételkedjünk Isten jellemében.
Ez két reakcióban nyilvánul meg: a vádlásában és a rejtőzködésben. Amikor hamis bűntudatot érzünk, akkor hajlamosak vagyunk vádolni másokat vagy vádolni magunkat. Ha másokat vádolunk, akkor egy ítélkező lelkületet mutatunk. Ha magunkat vádoljuk, akkor méltatlannak érezzük magunkat és nem akarjuk, hogy mások lássanak minket úgy amilyenek vagyunk és mi érzelmileg elrejtőzünk mások elől. A megoldás számunkra magunkévá tenni Krisztus jóvátételét és elfogadni azt, amit Ő értünk tett a kereszten. Krisztus meghalt egyszer mindenkiért (Róma 6:10) ezért örök életünk lehet és szabadságunk a bűntudattól és a bűn kötelékeitől.
Eredeti cikk: False Guilt
Vélemény, hozzászólás?