Az öreg cowboy botorkál a porban, s egyszer csak megragadja a mellette állót. Odafordul hozzá, s ezt mondja neki: ” Nem tudsz elkerülni egy golyót, ha a te neved van rajta, Kölyök.”
Ez a klasszikus jelenet jutott az eszembe egy régi westernfilmből, ahogy az elkövetkezendő évet terveztem a kiscsoportom számára. Azon gondolkodtam, hogy a nemtörődömségnek és a tervezés hiányának milyen „golyói” ölhetik meg idő előtt a kiscsoportomat, ha időben nem térítem el őket.
Az alábbi hat dolog tönkreteheti a kiscsoportokat. Úgy gondolj rájuk, mint gyilkos golyókra, amikre a te kiscsoportodnak a neve van ráírva. Hatótávolságon belül vagytok, – de Isten segítségével a csoportod el tudja kerülni a golyókat.
1. Céltalanság
„Aki semmit nem céloz meg, biztos, hogy el fogja véteni.” – mondja a régi angol közmondás. Sok kiscsoport több lelkesedéssel indul, mint céllal. Nem tűznek ki egy világos célt, amiért megalakítják a csoportot. S ha van is cél, az sokszor olyan bizonytalan, hogy nem jelent semmi többletet a csoport működése során. Hogy a céltalanság golyóját hatástalanítani tudd, tedd fel az egyik alkalommal a kérdést: Mi a csoportunk célja? Ha nem tudjátok egyértelműen megválaszolni, dolgozzatok rajta! Az emberek egy darabig tolerálják a céltalanságot, de hamarosan továbbállnak, ha valami érdekesebb dolog ragadja meg a figyelmüket. Sok embernek gondot jelent a részvétel, ha nem tudják, hogy miért vesznek részt, s ha nem tudják beazonosítani az eredményeket.
Öt módszer, hogy hatástalanítsuk a céltalanság golyóját:
1. Tűzz ki egy célt a csoport elé, mielőtt megszervezed az első alkalmat! Nem kell konkrétnak lennie, egy nagyjából körvonalazott cél is segít. De győződj meg arról, hogy benned él néhány definíció, ami a kezdeteknél segít az irányításban és a döntéshozatalban.
2. Használd ezt a célt alapul, mikor embereket hívsz a csoportba! Az emberek hajlamosabbak pozitívan reagálni, ha tudják, miért alakul a csoport.
3. Az első alkalom/ alkalmak alatt beszéljétek meg, miért jött létre ez a csoport! A csoport céljának átbeszélése, a félreértések tisztázása, a változások megbeszélése, és egy végső megállapodás arról, hogy miért is létezik ez a csoport, s mit szeretnél, ha megvalósítana, elengedhetetlenek a sikeres csoportmunkához.
4. Bizonyos időszakonként vizsgáljátok felül a csoport céljait, s győződj meg róla, hogy jó úton haladtok! Ezek a köztes ellenőrzések jó eszköznek bizonyulnak arra, hogy nyomon tudd követni a kezdetben hozott döntéseidet a csoport céljainak tükrében.
5. Mikor a csoport a létjogosultságának a végéhez ér, értékeljétek, hogy mennyire töltötte be a célját! Megvalósítottátok, amit kitűztetek? Miért/ miért nem? Ünnepeljétek meg a sikereket, s azonosítsátok azokat a területeket, amik fejlesztésre szorulnak. Ez a lépés mindenki számára megnyugtató befejezést jelent, te pedig tapasztalatokat nyersz, amiket alkalmazhatsz a következő csoportmunkád során.
2. Gyenge vezetés
A második golyó, ami eltalálhat, a gyenge vezetés. Semmilyen más tényezőnek nincs akkora esélye, hogy tönkretegye a csoportot, mint annak a vezetője (te vagy valaki más).
A túl erős vagy túl gyenge vezetés halálos lehet. Egy zsarnok ugyanolyan veszélyes, mint egy engedékeny vezető.
Személyiségtől függetlenül a vezetőnek akarnia kell ezt a szerepet, s jól kell éreznie magát benne. Neki kell megtestesítenie a lelkesedést és az elkötelezettséget a csoport célja és sikeressége iránt. Szükséges, hogy ismerje a csoport dinamikáját, élvezze az emberek szolgálatát, s világos célt tudjon kommunikálni a csoport tagjai felé. De a legfontosabb, hogy a vezetőnek növekvő kapcsolata legyen Krisztussal, s akarjon másokat is támogatni ebben a folyamatban.
A „vezető okozta halál” golyója elkerülhető. Ha te vagy a csoportvezető, kötelezd el magad arra, hogy olyan vezető leszel, akit Isten fel tud használni, hogy a Sátán golyóit eltérítse. Ha vezetőt keresel, gondos válogatással és képzéssel kezdj!
De maradj reális! Egyik vezető sem tökéletes. Ne állíts fel olyan magas mércét, hogy végül senki ne legyen, aki megfelelne a kritériumoknak. Én hűséges, elérhető és tanítható vezetőket keresek.
3. Rossz összetétel
„Mivel Isten családjában mindenféle korú és hátterű ember van, ennek így kell lennie a kiscsoportban is.” Ez a hozzáállás dicséretes, de a „rossz összetétel” golyója találhatja el a csoportot. A hangsúly az összetételen van. Mindenféle korú és típusú embereket egyesítő csoport működőképes lehet, de hosszútávon általában nem az. Sok ember egyszerűen kényelmetlenül fogja magát érezni egy olyan csoportban, ahol nem hasonló érdeklődésűek és hátterűek vannak. Ez alól kivétel, ha a tagok már eleve szorosan kötődnek egymáshoz, mint például egy nagyon kicsi gyülekezet esetén.
Másfelől, azok a csoportok, akik túlzottan törekszenek arra, hogy homogének maradjanak, abba a csapdába eshetnek, hogy kirekesztenek másokat. Emellett előfordulhat az is, hogy a tagok annyira hasonlóak egymáshoz, hogy a csoportból hiányozni fog az egészséges belső motiváló erő. Így tehát a hasonló emberekből álló csoport szintén rossz összetétel lehet.
Ha az összetételt figyelmen kívül hagyjuk, a Sátán nem késik, hogy halálos golyóvá alakítsa azt. Hogyan kerülhető el a két véglet?
Először is, körülbelül hasonló korú emberekre tervezd a csoportot! Tíz év szórás általában jól működik. Hasonló korúaknál valószínűbb, hogy hasonlóak lesznek a szükségletek és az érdeklődési körök. A sikeres kiscsoportokat működtető gyülekezetek nagy része (azaz legalább 50% felnőtt tag) ezt az alapelvet követi.
Másodszor, hagyd az emberekre a döntést, hogy melyik csoporthoz szeretnének csatlakozni. Ez a rugalmasság segít elkerülni a merev csoportbeosztást, ami pusztán az életkoron (vagy valami más tényezőn) alapszik, ami ugyanúgy gondot jelenthet, mint a teljesen nyitott csoportösszetétel.
Harmadszor, beszéljétek meg a csoportban az összetételt! Ha senkinek nem jelent gondot a koreloszlás széles sávja, ám legyen – de ez tervezett legyen, ne mulasztásból adódjon!
Ne felejtsd el, hogy személyiségből fakadó különbségek elkerülhetetlenül fel fognak bukkanni, függetlenül attól, hogy hasonló vagy eltérő korúak az illetők. De bátorítsátok egymást, bemutatva az Ef 4:2-t: „viseljétek el egymást szeretettel”.
Ismerd el az emberek jogát a csoportváltásra, ha személyiségbeli eltérések adódtak, s más megoldások nem működtek.
4. Felszínesség
Ha a csoport tagjai érzelmileg tartják a két lépés távolságot, a kapcsolataik hamarosan tönkremennek. A csoport talán nem fullad be rögtön, de stagnálni kezd, tagokat veszít, s kicsire zsugorodik.
A felszínesség gyakran egy csendes golyó, amit a nemtörődömség vált ki. Senki nem szándékosan felszínes, csak egyszerűen könnyebb a tanításokkal foglalkozni, mint egymás szükségleteivel és érzéseivel törődni. A tagok egy tisztelettudó, udvarias külsőt vesznek fel, s nem mutatják, mi zajlik bennük.
Hogyan kerülhet ki egy csoport a felszínességből anélkül, hogy terápiás beszélgetéseket kellene folytatni?
Íme néhány ötlet, ami nekem bevált:
Vedd észre, hogy a legtöbb ember nem képes kialakítani és fenntartani kapcsolatokat. Legtöbbünk számára ez egy tanulási folyamat, s kevés gyülekezet biztosít ehhez segítséget. Ez a felismerés segíthet neked abban, hogy az elvárásaid reálisak maradjanak, s hogy a csoporttagokkal, a folyamattal és saját magaddal szemben nagyobb türelemmel viseltess.
A csoportban fordíts időt a csoportfolyamatokra. Alkalomszerűen beszéljetek arról, hogy hogy mennek a dolgok: mit éreznek és gondolnak az emberek azzal kapcsolatban, hogy ők egy csoportot alkotnak. Ennek nem kell egy közös önvizsgálatnak lennie, ez csak egy alkalom arra, hogy a kölcsönös kapcsolatokat megismerjük. Ne felejtsd el: a csoporttá érés időbe telik!
Szervezz olyan beszélgetéseket és feladatokat, amik elősegítik a személyes vélemények, hozzáállások és érzések kifejezését.
Előtte fektess le néhány alapelvet:
1. semmit nem kötelező megosztani a többiekkel, különösen, ha az illető magánügyének érzi a témát.
2. egymás érzéseinek és véleményének a kritizálása nem megengedett.
3. senki nem szabja meg a csoport idejét
4. senkitől nem várjuk el, hogy tökéletes legyen
Különösen a kezdeti időszakban hasznos, ha néhány beszélgetés, imádkozás, stb. alkalmával 2-4 fős csoportokra bontjuk a társaságot. Ez a stratégia biztonságos közeget teremt arra, hogy megtanuljunk nyitottak és őszinték lenni egymással.
5. Individualizmus (vagyis önzés)
„Mi hasznom van nekem ebből?” – halljuk gyakran a kérdést ebben az énközpontú társadalmunkban.
Az individualizmus majdnem mindig halálos egy csoportra. Több formája lehet: alkalomszerű részvétel, speciális viselkedés elvárása, visszahúzódás a beszélgetéseknél – bármi, ami egy ember kívánságát előbbre helyezi a csoport és a csoporttagok szükségeinél. A Sátán nagyon kreatív abban, hogy rávegyen minket, hogy önző nézőpontból ítéljünk meg és értékeljünk másokat és a csoportunkat, mint egészet.
Az individualizmus éppen szembe helyezkedik azzal, amit a legtöbb kiscsoport fel szeretne építeni: keresztény közösség, lelki növekedés és kölcsönös gondoskodás.
A leghatásosabb védelem az individualizmus golyója ellen az egyénekben rejlik. Az első alkalomtól fogva beszéljetek a csoport céljáról, s a részvételben rejlő előnyökről. Tudatosítsátok egymásban, hogy a részvétel komoly elkötelezettséget jelent egymással szemben, s magába foglalja a rendszeres megjelenést és a feladatokban való aktív részvételt.
A felszínesség elleni stratégiához hasonlóan bizonyos időszakonként vizsgáljátok felül a kölcsönös kapcsolatokat! Légy felkészülve arra, hogy valószínűleg el fog jönni az a nap, mikor szembe kell kerülnöd a csoport egy tagjával (talán magaddal) annak individuális beállítottsága miatt, mert az káros a csoportra nézve. A cél a probléma helyrehozása az illető megsértése nélkül! Négyszemközt beszélj vele, s légy alázatos! Légy őszinte, de figyelj oda a szavaidra!
6. Konkurencia
Rohanó világban élünk. Sok mindenre oda kell figyelnünk. Hányszor kaptad magad azon, hogy ez járt a fejedben: „Lássuk csak, a kiscsoportra menjek, vagy… „ (helyettesítsd be az alternatívát)? A Sátán újabb töltényt tölt a fegyverébe. Készülj fel az ellenállásra!
Nagyon gyakran a gyülekezetek és más keresztény szervezetek akaratlanul bár, de időben ütköző programokat szerveznek. Erre az emberek úgy választanak a programok közül, mint ahogy az étteremben az étlapról: egyéni ízlés, s nem elhívás alapján.
Hogy egyszer és mindenkorra letudd ezt a problémát, először is vizsgáld meg, hogy fennáll-e ennek a lehetősége a te helyzetedben.
A konkurencia problémája általában a gyülekezeted struktúrájában gyökerezik. Tedd fel a kérdést: a kiscsoportom csak egy a sok lehetőség közül, vagy a gyülekezetem életének és létének a szerves része? Szerveztek más programokat is ugyanebben az időben?
Mikor megválaszoljátok ezeket a kérdéseket, a csoport tagjaival világosan határozzátok meg az elkötelezettség mértékét és az elvárt részvételt. A tagság választáson alapuljon, ne a véletlenen!
Ha az alkalmatok ütközik más programmal, próbáld meg átszervezni azokat, hogy ne jelentsenek egymásnak konkurenciát, vagy beszélj a gyülekezeted vezetőivel, s kérd a segítségüket a megoldásban!
Tedd golyóállóvá a csoportod!
A hat golyó ellen az egyik legjobb pajzs a csoportszerződés.
Bár az írásban rögzített szerződés vagy szabályzat nem megfelelő minden csoport esetében, sokuknál mégis jól alkalmazható. Segíthet a tagok toborzásánál, a csoportban végbemenő folyamatok megfigyelésénél, s a csoportmunka sikerességének értékelésénél.
A szabályzatban körvonalazd a csoport célját, a részvétellel kapcsolatos elvárásokat, az alkalom idejét és helyét, s bármit, amit fontosnak tartasz a megalakuláskor. Összeállíthatja a csoport vagy a vezető is, amit aztán a tagok jóváhagynak.
Ha a csoportodat mégis eltalálja a Sátán egy golyója, annak még nem kell halálosnak lennie. Azonnal alkalmazz elsősegélyt: imádságot, jó vezetést és elkötelezett tagokat, akik hajlandóak foglalkozni a nehézségekkel. A probléma megfelelő kezelése teljes felépülést hozhat.
„Eltérítheted a golyót, amin a neved van, Kölyök.” De ne lépj ki a tűzvonalba Isten védelme nélkül! Támaszkodj Rá, s légy éber! Akkor majd láthatod, ahogy ezek a halálos lövedékek ártalmatlanul a porba hullanak.
Eredeti cikk: Six Small Group Killers
Vélemény, hozzászólás?