A manapság legtöbbet emlegetett két gyülekezeti modell egymással szöges ellentétben áll: ezek az úgynevezett megagyülekezetek és a házi gyülekezetek. A megagyülekezetek megpróbálnak ezreket vonzani minden hétvégén, a profi zene, az első osztályú prédikációk és kifejezetten rengeteg szolgálati lehetőség által. A házi gyülekezetek ezzel szemben egy maroknyi hívőt gyűjtenek össze bensőséges közösségre, a személyes önkifejezés és a valahová tartozás érzéséért.
Mindkét modellnek megvan maga erőssége és gyengesége, ha a férfiak eléréséről van szó. A megagyülekezetek bámulatos minőséget kínálnak – de annyira nagyok, hogy a férfiak észrevétlenül továbbállhatnak. A házi gyülekezetek bensőséges közösséget kínálnak – de belterjessé, ezáltal „fullasztóvá” válhatnak, ami a férfiakat nagyon elriasztja.
Én egy harmadik fajta modellt szeretnék javasolni a helyi gyülekezet számára, a Lukács 10 alapján. Úgy nevezem ezt, hogy a „Hetvenkettes Gyülekezet”. Ez egy olyan ötlet, amely már egy pár éve forog a fejemben. Egy hibrid – átmenet a házi gyülekezet és a jellegzetes megagyülekezeti modell között. Kissé emlékeztet azokra a metodista társaságokra, amelyek olyan sok embert vezettek Krisztushoz az 1700-as és 1800-as években. Hadd osszam meg veletek az elképzelést, és gondoljátok tovább, mit tudtok megvalósítani belőle a saját gyülekezetetekben!
Hogyan plántálunk gyülekezetet manapság?
Szinte minden gyülekezet-kezdemény egy hetenkénti istentisztelettel kezdődik. Ennek a célja az, hogy jó igehirdetést és jó zenét nyújtson, hogy az emberek elkezdjenek rendszeresen járni az „alkalmakra”. Végül telket vesznek és épületet építenek rá, templomot vagy imaházat. Az alapgondolat az, hogy kialakuljon egy nagy csoportosulás idegenekből (tömeg), majd ahogy az idő telik, ki legyen munkálva ezeknek az embereknek a gyülekezeti életbe való beintegrálása (a mag). Ez az elképzelés tette a Saddleback-et a világ egyik legbefolyásosabb gyülekezetévé.
Ennek a felfogásnak a gyengesége nyilvánvaló: ahogy nő a gyülekezet, az egyének felé való szolgálat lehetősége egyre erőteljesebben csökken. A nagy gyülekezetek tudják ezt, ezért sokat dolgoznak azon, hogy az embereket különböző kiscsoportokba integrálják. De az igazság az, hogy a legtöbb gyülekezetlátogató soha nem épül be szervesen egy kiscsoportba. Így ezek a gyülekezetek nagy tömeget növesztenek, de a hívők életére nem gyakorolnak olyan hatást, amilyet lehetne és kellene. A Willow Creek Gyülekezet ezt nemrég nyilvánosan be is ismerte!
Mi lenne, ha megfordítanánk a képletet? Ahelyett, hogy hatalmas istentiszteletet fejlesztünk ki, majd megpróbáljuk kiscsoportba vinni az embereket, már kezdetben a kiscsoportokra építenénk a gyülekezetet?
Így csinálta Jézus is. Egyetlen kis férficsoporttal kezdte a gyülekezetét. Tizenkét hétköznapi „fickó”, akik együtt tanultak, cselekedtek és élték az életet.
Ezt azután kiterjesztette 72 férfi elérésére (lásd Lukács 10).
Mit gondoltok, honnan volt ez a 72-e szám? Hogyan voltak képezve? A Biblia nem mondja el. De van egy elméletem: ha mind a tizenkét apostol (vagyis első generációs hívő férfi) további öt férfit tett tanítvánnyá, akkor 72 embert kapunk.
Miért ne lehetne egy ilyen modellre épülő gyülekezetet alapítani ma? A középpontja nem egy hetenkénti istentisztelet lenne, hanem inkább egy kapcsolatokból álló hálózat – ebben az esetben hetvenkét férfi, akik minden héten személyes tanítványképzésben részesülnek.
Hallom, ahogy recsegnek az elméletek az egész világon. El tudom képzelni, ahogy az ellenvetések feljönnek a torkodon. De várj egy pillanatot, hogy megnézhessük, hogyan tud működni egy ilyen „hetvenkettes” gyülekezet a valós életben!
A struktúra és a vezetőség kulcsfontosságú. A mi új gyülekezetplántálásunk egy vezetővel kezdődik (nevezzük őt János pásztornak). Első feladata, hogy elhívjon 12 férfit egy kemény, sokat követelő tanítványsági kurzusra. Jánosnak rendszeresen találkoznia kell a tizenkettővel, a hit alaptanításaira koncentrálva, odafigyelve a kölcsönös bűnvallásra, az elszámoltathatóságra, a bibliai életmódra, a kísértések leküzdésére és Isten gyakorlati szolgálatára.
Ahogy barátságok alakulnak ki a férfiak között, János párokba oszthatja őket kettesével. Mindegyik férfi-párosnak ad egy becenevet. (Ahogy Jézus is elnevezte Jakabot és Jánost a „mennydörgés fiainak”. Ez jól is hangzik, „férfias”!) János mindegyik párt kiküldené, hogy együtt tevékenykedjenek: szolgálat, pihenés, szórakozás. A lényeg az, hogy együtt dolgozzanak, mint egy egység.
Körülbelül egy év múlva Jánosnak van egy tucat kiképzett, elkötelezett vezetője, akik a hetvenkettes gyülekezet alapjai lesznek. Ekkor János kiadja a nagy feladatot: mindegyik pár menjen ki és találjon további 10 olyan férfit, aki igazán növekedni akarnak a hitben. János továbbra is rendszeresen találkozik az eredeti 12 férfival, hogy segítsen nekik a csoportjaik kialakításában, és érettségre vezesse őket.
Feltételezve, hogy a párosok feltöltik a csoportjaikat, van 72 tanítvánnyá tett férfi. (12 eredeti tanítvány, akik 6 10-10 fős csoportot vezetnek = 72 férfi) Ráadásul mindegyik csoport megint 12 emberből áll: a 2 vezető, és a 10 tanítvány. János gyülekezetének az alapja nem idegenek hetenkénti összejövetele, hanem egy nagy férfihálózat, akik Jézushoz válnak hasonlóvá. Ezek a férfiak már elszámoltatható párokban vannak, Jézust követve, csoportosan.
Ezen a ponton a 72 fős gyülekezet inkább egy férfiszolgálatra hasonlít, mint egy gyülekezetre. De ne izgulj: még csak most rakod le az alapokat. Krisztus azt mondta, hogy sziklára építsünk. Ránézett Simonra (egy férfira), és új nevet adott neki: „Szikla”. Itt az ideje, hogy a gyülekezeteinket ne prédikálásra és zenére építsük, hanem az átformálódott férfiak alapkövére. Erre a kősziklára erős és tartós gyülekezetet építhetsz.
Folytassuk a következő kérdések megválaszolásával:
– Szükség van a 72 fős gyülekezetben hetenkénti istentiszteletre?
– Hogyan szolgálunk a nők és a gyermekek felé?
– Tovább is tud nőni a gyülekezet, mint a 72 férfi és családjaik?
– A 72 fős gyülekezetnek szüksége van épületre vagy ingatlanra?
– Hány fős „személyzetre” van szükség?
Mielőtt válaszolnék, vegyük sorra a legfontosabb dolgokat a „hetvenkettes” gyülekezetről:
Ahelyett, hogy egy istentiszteleti központot építenénk, a gyülekezet azzal kezdődik, hogy a pásztor tanítványi képzést ad 12 férfinak egy éven át. Ekkor még nincs hagyományos értelembe vett „istentisztelet”.
Egy év múlva a 12 tanítvány párokban dolgozva toboroz további 60 férfit (minden páros 5-5, összesen 10 férfit toboroz). A pásztor tovább dolgozik ezzel a 12-vel, akik viszont a 60-nal dolgoznak tovább.
13-18 hónapon belül megtelnek a csoportok. A gyülekezet nem nő túl a 72 férfin és családjukon.
Ennek a „modellnek” nyilvánvaló erősségei vannak. Ahelyett, hogy „idegenek” hetenkénti összejövetelét építenéd ki, lesz egy olyan „szervezeted”, amelyben minden férfit tudatosan tanítványi képzésben részesítenek férfiak. A tanítás, az ima, a közösség a kiscsoportos környezetben folynak. A férfiak nem maradoznak el titokzatosan és nem tűnnek el észrevétlenül.
Most pedig beszéljünk a nyilvánvaló kérdésekről:
Miért csak 72 férfi? Nem kéne megpróbálni olyan naggyá növekedni, amilyenre csak tudunk? Természetesen, mindenkit el akarunk érni az evangéliummal. De talán Jézus megpróbált megmutatni nekünk valamit a Lukács 10-ben, amikor egy 12 férfiből álló belső körre korlátozta magát, és egy 72 fős nagyobb körre.
Vannak praktikus okai annak, hogy kicsik maradjunk. A 72 férfit tartalmazó gyülekezet körülbelül 200-250 főt tesz ki. Ez kezelhető méret egy pásztor számára. Ahogy a gyülekezet nagyobbá nő, az emberek elkezdenek észrevétlenül lemorzsolódni. Egyetlen szolgáló nem ismerhet többet személyesen, és nem gondoskodhat több mint 72 családról. Ez a gyülekezet-méret szintén ideális a sok üres gyülekezeti ház újratöltésére egész Amerikában (lásd a következő kérdést a részletekről).
Ha a tagság 72-nél többre nő, a pásztor kiképezheti az egyik emberét, hogy kezdjen egy másik 72 fős gyülekezetet. Mindegyik gyülekezet elég kicsi marad ahhoz, hogy kezelhető legyen.
A hetvenkettes gyülekezetnek szüksége van hetenkénti istentiszteletre?
Talán igen, talán nem. Bár semmi rossz nincs a hetenkénti istentiszteletben, a prédikációra való felkészülés olyan sokat emészt föl a pásztor idejéből, hogy az elvonná őt a fő felelősségétől: attól, hogy személyesen időt töltsön a rábízott férfiak képzésével. A minden vasárnap reggeli istentisztelet helyett én egy havonkénti nagyobb alkalmat javasolnék a 72 család számára. Kétlem, hogy az ilyen összejövetel sokban hasonlítana a hagyományos istentiszteletre, mivel a Bibliatanítás, a közösség és az imádkozás már a kiscsoportokban történne. Ahelyett, hogy ezeket megismételnénk vasárnap, az összejövetel a dicsőítésre koncentrálhatna, a hat csoport beszámolóira, imakérések és bizonyságok megosztására, és így tovább. Valószínűleg nem is volna szükség prédikációra.
Barátokat is meg lehetne hívni ezekre az összejövetelekre. Bár nem a prédikációk és az éneklés lennének a középpontban, attól még el lehet érni olyan embereket, akiket vonz a barátságos közösségetek. Biztosítsd, hogy a látogatók kapjanak egy brosúrát, ami bemutatja, hogyan működik a hetvenkettes gyülekezet. Néhányan talán kérni fogják, hogy beléphessenek az egyik csoportba.
A hetvenkettes gyülekezetnek szüksége van épületre vagy ingatlanra?
Itt az egyik legnagyszerűbb előnye a 72 férfit számláló gyülekezetnek: a gyülekezeted összlétszáma körülbelül 200-250 ember lesz. Amerika tele van olyan épületekkel, amiket ilyen méretű embercsoport befogadására terveztek. Ezeket a gyülekezeti házakat abszolút nem használják ki. Csak keresd meg az evangélikusokat, és béreld ki az épületüket egy péntek, vagy szombat, vagy vasárnap estére. Nem lesz szükség milliókat felemésztő beruházásokra, és azt az összeget is közvetlenül az emberek elérésébe és szolgálásába tudjátok fektetni!
Az Úrvacsorát meg lehet tartani úgy, ahogy az Új Testamentumban tették – mint egy valódi étkezést. Jöjjetek össze egy „batyus vacsorára” a gyülekezeti ház közösségi termében. Vegyétek a kenyeret és a poharat, majd fogyasszatok el egy ünnepi vacsorát Isten jóságának a tiszteletére.
Akarod, hogy még egyszerűbb legyen? Egyáltalán ne tartsatok istentiszteletet! Helyette menjetek el egy megagyülekezet szombat esti összejövetelére. Mind a 200-an elmentek, és együtt leültök. Aztán, amikor vége az alkalomnak, béreljetek ki egy termet a megagyülekezettől közösségi időtöltésre. Így élvezhetitek az első osztályú zenét és igehirdetést, anélkül hogy magatoknak kellene ezekről gondoskodni.
Hogyan szolgálunk a nők és a gyermekek felé?
Azáltal, hogy férfiak felé szolgálsz, közvetetten nők és gyermekek felé is szolgálsz. Mark Driscoll pásztor ezt vallja: „Nem női szolgálatra van szükség – hanem férjekre! Nem gyerekszolgálatra van szükség – hanem apákra!” Nők, az igazat mondom nektek: ha olyan gyülekezetbe jártok, ahol minden férfit személyesen képeznek tanítvánnyá, nem fogtok visszamenni programra épülő gyülekezetekbe!
A nők legyenek szabadok az önszerveződésre és szolgálatok kialakítására, a Titus 2:3-5 mentén. Az ő szerveződésük valószínűleg nem lesz olyan formális, mint a férfiaké, mivel a nőket kevésbé érdekli a hierarchia. Az egyedülálló nők úgy tekintsenek az idősebbekre, mint mentorokra.
Ha a nők és a gyermekek mégis akarnak hivatalos szolgálati programokat, alakíts ki partnerkapcsolatot egy nagyobb gyülekezettel a környezetedben (különösen a munkaigényes programokhoz, mint például az ifjúsági csoport). Küldd át a nőket és a gyermekeket ahhoz a gyülekezethez, és adakozzatok nekik. Ne őket másold – csak működj együtt velük!
Mekkora személyzet kell?
Egy ember – a pásztor. Pénzügyileg ez a modell működőképes, mert nagyon alacsonyak a költségek. Ha minden férfi csak 100 dollárt ad havonta, akkor 7200 dolláros költségvetésed lesz, amelyből bőven jut a pásztor fizetésére, és istentiszteleti hely bérlésére havonta egyszer. A valóságban az adakozás sokkal több lesz, mert ha megváltoztatod egy férfi életét, akkor a nagylelkűség magától értetődő lesz!
Ha a pásztor nem prédikál, nem vezet megbeszéléseket, és nem toboroz önkénteseket a programokhoz, akkor mit csinál egész héten?
Ahogy talán már kitaláltátok, a hetvenkettes gyülekezet ideális a két munkahelyen dolgozó szolgálók számára. Nincs szüksége hosszadalmas szemináriumi képzésekre, mivel nem az az elsődleges szerepe, hogy a Szentírást értelmezze vagy egy szervezetet tartson fenn és szolgáljon ki. Inkább vezetésre és mentorolásra szól az elhívása, mintsem prédikálásra.
Felszabadulva a heti prédikációra készülés vagy a megbeszélések és programok szervezése alól, a pásztor szabad arra, hogy a férfiakra koncentráljon. Itt egy példa arra, hogyan telhet egy hete:
Vasárnap este: a 12 tanítvánnyal találkozik. Ők a következők (a nevek csak példák, és „férfiasak”):
Bravo csapat: Dan és Bill
Győzelem csapat: Stan és Lou
Delta csapat: Vince és Eddie B.
Röntgen csapat: Jim és Henry
Alfa csapat: Sean és Peter
Echo csapat: Earl és Eddie R.
A megbeszélés körülbelül 90 perces, beszélgetéssel, tanítással és bátorítással. A pásztor lead egy tanítást a férfiaknak, akik majd a csoportjaikban tanítják tovább. Ezután minden vezető elmondja, mi megy a csoportjában. Ahogy vége a hivatalos megbeszélésnek, van egy imádság és a fiúk együtt pizzáznak. Egy kicsit időznek még, aztán amikor el kell menniük, elmennek.
A hét során minden csapat találkozik a 10-10 férfival. A Bravo csapat kedden reggel 6-kor jön össze. A Győzelem csapat kedden este 7-kor találkozik, stb. Ezek a találkozók otthonokban vagy munkahelyeken történnek. A pásztor lehet hogy elmegy ezekre a találkozókra, de lehet hogy nem, attól függően, hogy ráér-e.
Úgyhogy ennyi. A pásztor csak imádkozik, szoros kapcsolatban marad az embereivel, és szolgál azok felé a családok felé, akiknek szükségük van erre.
Mi van az evangélium hirdetéssel?
Onnantól, hogy a csoportok stabilizálódnak, és a férfiak elkezdenek éretté válni, az Úr el fogja hívni őket a szolgálatra. Minden egyes csoport egy-egy nagyobb projektre koncentrálhat. Az Alfa csapat havonta egyszer önkéntes szolgálatot vállalhat egy helyi hajléktalan szállón. Az Echo csapat börtönt látogathat. A Delta csapat missziós útra mehet Guatemalába, és elkezdhet egy ottani gyülekezettel együtt dolgozni. A lehetőségek végtelenek és könnyen kivitelezhetők, mert a férfiak már funkcionális csapatokba járnak.
Eredeti cikk: An ideal church for men?
Vélemény, hozzászólás?