A fény

Szereplők: 3 fő

Színpad: Üres színpad, a jobb oldalon egy kifejezetten erős fényű spotlámpa.  A szereplők sorban állnak, mindegyikük a színpad bal oldala felé fordul. A fénytől távolabbi emberek összefont karral, lázadóan, elutasítóan néznek.

A jelenet:

1. ember: (Mintha érezne valami furcsát, ami a fény felé vonzza, szépen lassan, óvatosan megfordul, és meglátja a fényt.) Wow!!! (Megdöbben, csodálkozik, örül, és odafordul a 2-eshez) Hé, ezt nézd meg!

2. ember: Dehogy nézem! (Rázza a fejét.)

1. ember: De komolyan, fordulj meg! Csak egy pillanatra nézd meg!

2. ember: Nem, köszi, nekem tetszik amit itt látok.

1. ember: Hiszen az csak sötétség!

2. ember: Igen, de nekem ez így jó, így kényelmes.

1. ember: De… hiszen ez gyönyörű! (Próbáljon meg mély érzelmeket kifejezni ezzel a mondattal!)

2. ember: Ki vagy te? Valami fanatikus?

1. ember: Hé, tényleg meg kellene fordulnod!

2. ember: Te elítélsz engem? Kritizálsz igaz?

1. ember: De hiszen ez itt a FÉNY.

2. ember: Igen, tudom, látom az árnyékokat.

1. ember: Ez hihetetlen. Mindenkinek látnia kéne!

2. ember: Hé, nekem teszik ami itt van. Elfogadom a véleményed – te is fogadd el az enyémet. megértetted? (Mérgesen)

1. ember: De hiszen ez itt AZ! Neked semmid sincs!

2. ember: Semmim? (Már kiabál)

1. ember: Közelebb kell mennem! (Egyre közelebb megy a fényhez, majd elhagyja a színpadot oldalt)

2. ember: Te képmutató arrogáns… (mérgesen) Mi az hogy semmim sincs? Miért? Hiszen már negyven éve ebbe az irányba nézek… Negyven éve! (Szünetet tart, gondolkozik) Azt gondolhatnánk, hogy negyven év után már látnom kellene valamit!Talán tényleg kellene vetnem rá egy pillantást… de mi van, ha nem azt találom amit reméltem? Mi lesz, ha csalódok? Az nem árthat, ha megkukkantom egy pillanatra (Elkezdi fordítani a fejét a fény irányába, de hirtelen visszakapja – ijedten mondja)… negyven év! (A kezét a fejéhez emeli, mint aki gondolkodik, keresi a választ) Végülis így megmarad nekem ez mind… (hirtelen felkiált) a SEMMI! (És akkor végre megfordul a fény felé!) Wow!!! (Meglepett, és örül) Miért vártam ilyen sokáig? (Odamegy a 3. emberhez, és megkocogtatja a vállát) Hé, ezt nézd meg! (A fényre mutat)

3. ember: Dehogy nézem! Jó nekem így.

2. ember (Közelebb megy a fényhez)

Mindenki megmerevedik