A dicsőítés és imádat hatalma – 3. rész

Ének, kiáltozás, kürtök, cseréptörés – Isteni stratégia!

Az Ige tele van olyan történetekkel, amelyek arra bátorítanak bennünket, hogy a dicsőítés, az imádat által képesek vagyunk Isten erejét felszabadítani a saját életünkre, mások életére, vagy egy közösség életére nézve. Amikor pedig az Úr bármilyen módon megjelenik, amikor Isten karja mozdul, akkor győzelemre viszi az Övéit! Persze, ez nem mindig az általunk jól ismert és elfogadott, begyakorolt vagy szalonképes módon történik… Érdekes látvány lenne, mondjuk egy lakótelep szellemi erősségeinek leküzdésénél, néhány száz, eltökélt, ordibáló keresztény, akik lelkesen, étkészleteket csapkodnak a földhöz … Pedig Isten arzenáljába, ez is bőven belefér, s erre az Ige bőven szolgáltat példát!

A 2.Krónikák 20-ban olvashatunk Jósafát háborúiról, amelyeket az ammóniakkal, és a móábitákkal vívott. Amikor Jósafát hírét vette, hogy az ellenségnek hatalmas tömege közeledik, megijedt, az Urat kezdte keresni és böjtöt hirdetett a nép között. Akkor Isten szelleme rászállt Jahaziélre, aki Ászáf fiai közül való énekes lévita volt, és prófétálni kezdett. A prófécia értelmében pedig, Jósafát a következőt tette:

„Kora reggel, fölkeltek és kivonultak Tekoa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósafát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!

Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az ÚR énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!

Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az ÚR lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek. Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegyvidék lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás pusztulását segítették elő.”

Az Ige szerint, Istenhez még a változás árnyéka sem közelít. Ő ma is ugyanaz a hatalmas Isten, aki volt több ezer évvel ezelőtt, aki ugyanúgy támogatja övéit, amikor azok szorult helyzetben vannak! Jósafát megláthatta, hogy a dicséret miként képes felszabadítani Isten hatalmas erejét, és mi is megláthatjuk, ha hiszünk ebben! Ennek egyik ékes bizonyítékára a közelmúlt történelmében is találunk példát!

Katherine Pollard Carter, angol írónő Isten hatalmas keze c. könyvében, jó pár esetet említ arról, hogy Isten miként avatkozott be, természet fölötti módon a legkülönbözőbb háborús helyzetekben. Az egyik ilyen eset, 1968 elején történt a vietnámi háborúban, egy egész falu szeme láttára. A történet, egy, az Oral Roberts Egyetemen rendezett találkozón hangzott el, olyan misszionáriusok beszámolója alapján, akik más keresztényekkel együtt, egy vietnámi faluban éltek a történet idején.

Egy viet-kong katona (az amerikaiak így nevezték az ellenséges vietnámi dzsungelharcosokat) aki a történet helyszínén nőtt fel, a faluba lopódzva elárulta, hogy másnap, ezer viet-kong készül a falut lerohanni. A falubélieknek sem fegyverük, sem pedig lőszerük nem volt, és csak néhány ember volt alkalmas arra, hogy puszta kézzel harcoljon. Ezért úgy döntöttek, hogy az Úr lesz a védelmezőjük. Így a menekülés helyett, hevesen imádkozni kezdtek, dicsőítő énekeket énekeltek, és ez szokatlan békességgel töltötte be a szívüket. Aztán következő éjszaka, egyszer csak meghallották, hogy eldördülnek az első lövések. Néhány perc múlva azonban hirtelen elült a zaj. Nem volt más, csak síri csend, egész éjjel, és az azt követő napon is.

Néhány nap múlva, a dél-vietnámi seregek elfogtak néhány viet-kongot és a faluba vitték őket. „Miért álltatok le a támadással olyan hirtelen?” – kérdezték a foglyoktól. „Ahogy tüzet nyitottunk, – válaszolták az elfogott katonák – „a falu körül hófehér ruhába öltözött férfiak jelentek meg. Rájuk lőttünk, de ők nem estek el. A napnál is jobban ragyogtak, és egyszerűen képtelenek voltunk célozni rájuk, ezért megriadtunk és elmenekültünk.”

A dicsőítésnek, az Isten által felkent zenének tehát, döbbenetes hatásai lehetnek, és valóban alkalmas arra, hogy az Úr jelenlétét lehozza az Ő népe közé! Ez azt is lehetővé teszi, hogy olyan prófétai légkört teremtsen, amelyben Isten közölheti akaratát, az Ő szolgái által:

„Jósafát így szólt: Nincs itt az Úrnak egy prófétája, aki által megkérdezhetnénk az Urat? Elizeus így felelt: A Seregek élő URára mondom, akinek szolgálatában állok, hogy ha nem nézném Jósafátnak, Júda királyának a személyét, rád sem tekintenék, meg sem látnálak! De most hozzatok ide egy lantost! Amikor a lantos zenélni kezdett, az ÚR keze megérintette a prófétát.” (II.Kir.3:11; 14-15)

A dicséret, alkalmas az erősségek, és falak lerontására, amelyek korlátozzák Isten népének szabad mozgását az Úrban. Néha egészen különleges dolgokra indíthat bennünket az Úr, prófétikus cselekedetekre, szokatlan zenei megoldásokra, és formákra. Jerikó története is egy ilyen különleges esemény volt, amelyben Isten jelenléte, a hangszerekkel párosulva, szó szerint falrengető eredményeket produkált! Időnként bizony, nekünk is trombitákat kell megfújni, vagy nagyot ütni a dobra, esetleg kiáltani az Úrhoz, hogy áttörések jöjjenek a dolgainkban!

„Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost.” (Józs.6:20)

Isten, hasonlóan szokatlan módon vezette győzelemre Midján ellen Gedeont, és 300 katonáját, akik ugyanúgy kürtöket fújtak, de a ritmus kíséretet, összetört cserépedények szolgáltatták:

„Ekkor belefújt a kürtbe mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat jobb kezükben pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek, és kiáltoztak: Fegyverre, az ÚRért és Gedeonért! Mindenki megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, ordítozva menekültek. Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az ÚR egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban.” (Bír.7:20-22.)

Izráel, Amálék ellen már sokkal csendesebb, ámde semmivel sem kevésbé hatékony harcmodorral aratott győzelmet.

„Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben.

Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” (2Móz. 17:8-13.)

Bár e történetet illetően, megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy mennyire lehet ezt az eseményt, az imádat és dicséret általi győzelem kategóriájába sorolni, de hiszem, hogy Mózes fölemelt kezei, ugyanúgy az Isten kegyelmére, erejére való ráutaltságunkat, az Ő hatalmának elismerését, és magasztalását jelképezik, és ez példa kell, hogy legyen mindannyiunk számára. Ha győzelmes életet akarsz élni az Úrral,  kezeid mindig legyenek fölemelve!

„Amikor a papok kijöttek a szentélyből – az ott levő papok ugyanis, mindnyájan megszentelték magukat, beosztásra való tekintet nélkül – fölállt az oltártól keletre valamennyi énekes lévita,, tehát Ászáf, Hémán és Jedútún a fiaikkal és testvéreikkel együtt fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap. A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az ÚR dicséretét és magasztalását. Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az ÚR házát, felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni,(’meg sem állhattak az ő szolgálatukban’ – Károli) hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az Isten házát.” (II.Krón.5:11-14.)

Talán azt gondoljátok, hogy Isten ereje, manapság már nem nyilvánul meg ilyen látványosan, az övéi között. Pedig titkon mindannyian vágyunk rá, hogy bárcsak ilyen módon is megjelenne közöttünk, Isten dicsősége… Létezik egy döbbenetes felvétel, amely 1997-ben, egy dicsőítő konferencián készült az USA-ban, s ahol Isten különleges módon demonstrálta jelenlétének erejét! Don Potter, a szervező Morning Star Gyülekezet egyik dicsőítés vezetője, így számolt be e-mailben az esetről:

„Az esemény, ami felől érdeklődtél, egy háromnapos dicsőítő alkalom végén történt. Éjfélkor már 4 órája egyfolytában dicsértük az Urat. Éppen befejeztünk egy dalt, amikor a zenészek letették a hangszereiket. Ekkor a tömeg annál inkább dicsérni kezdte az Urat, és 10 perc hangos folyamatos dicsőítés után, egy felhő jelent meg a színpad közepén. Egy helyben állt egy pár másodpercig, azután pedig a színpad jobbja felé mozgott, majd eltűnt. Senki sem játszott, és a tömeget sem buzdította senki sem, azokban a pillanatokban – csak a Szent Szellem. Miután eltűnt a felhő, sokan csak sírtak, és sírtak jó sokáig. A videósok addigra már elmentek, így az egész eseményről nem készült képanyag! Viszont valakinek a helyiség hátsó részében volt egy kézikamerája, és látta a felhőt. Azóta sem láttunk hasonlót.

Az alkalom során jó páran meggyógyultak. A dicsőítés közben két nő mellrákból gyógyult meg, egy férfi aki világéletében siket volt egyik fülére, újra hallani kezdett, és két nő is, akik eddig siketek voltak egyik fülükre, visszanyerték hallásukat. Egy hölgy pedig, akinek vesekövei voltak, egy dobszóló alatt a hangszórók elé feküdt, és kijött belőle két vesekő. Több példa van még a dicsőítés közbeni szabadulásra, és gyógyulásra, de azt is hiszem, hogy sokan fognak úgy megtérni, hogy dicsőítés közben árad ki az Úr szabadítása.”

Jézus megígérte, hogy azokat a dolgokat amelyeket ő tett földi szolgálata során, mi is megtesszük majd, sőt, annál nagyobbakat is! Hiszem és meggyőződésem, hogy az igazán nagy események, még ezután következnek majd Isten népének életében. Az Egyház, soha nem látott mértékben fog növekedni, s az Úr dicsősége, egyre hatalmasabb módon jelenik majd az övéi között. Készen vagy erre? Akarod ezt? Ha igen, akkor kapcsold be a biztonsági övedet, mert az Úr, már sebességbe kapcsolt, s eljövetele közel van már…

A dicsőítés és imádat hatalma – 1. rész
A dicsőítés és imádat hatalma – 2. rész
A dicsőítés és imádat hatalma – 3. rész


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük