A mostani generáció minden eddigi nemzedéktől eltérő körülmények közt nő fel. A legjobb mód arra, hogy elérjük a mai nemzedéket ugyanaz, mint akármelyik nemzedéket vagy kultúrát: Isten változatlan Igéje a legjobb út. Ez az állítás arra vonatkozik, amit prédikálunk – ahogyan prédikáljuk az Igét, már egy másik dolog. Nem minden prédikátor ossztja ugyanazt a nézetet a biblikus prédikációval kapcsolatban, és nem mind tudja, hogyan is kell egy változatlan igazságot közvetíteni egy változó világ felé.
AZ EGYENSÚLY GYAKRAN A VALÓSÁG
Minden generáció megőriz valamit az előző generációk dolgaiból, de persze megvan mindnek a saját megkülönböztető jegye. Nem tudjuk megtagadni a múlt érvényességét, vagy azt a szükségletet, hogy alkalmazkodni kell a jelenhez és a jövőhöz. Néhány gyülekezetben nem sok különbség van az 1981-es képük és a 2001-es között. Közben, pedig nem értik, miért nem képesek elérni a környék embereit Krisztus számára. A sikeres gyülekezetek rendelkeznek azzal a bölcsességgel, amellyel képesek átvenni a múltból azt, ami értékes, és amellyel egyben újracsomagolhatóvá lehet tenni a múlt értékeit a jelen szükségei számára.
KI FIGYEL RÁNK?
Sokféle módon lehet a prédikációt hallgató-orientálttá tenni. Egyike ezeknek az, ha megérted a hallgatóságodat. Gondold át az új generáció következő két jellemzőjét, és hogy ezek hogyan kapcsolódnak a prédikációhoz.
Ez a generáció kétségbeejtően elveszett. Minden nemzedék eddig bűnös volt, és szüksége volt az evangéliumra, de Pál apostol leírta, hogy az utolsó időkben szörnyű napok jönnek. A 2Tim 3-ban le is írja ezt az istentelen állapotot. Az utolsó időkben élünk. A jelenlegi generáció minden eddigi nemzedéktől eltérő körülmények közt nő fel. A keresztény hitet kivonják az állami iskolák tanterveiből. Sok gyermek vált érzelmileg sebzetté és bizalmatlanná másokkal szemben a magas válási arányok miatt. Egyre nő az öngyilkosságok száma, a drogosok, a bűnesetek száma, nő az erkölcstelenség és a hatóságokkal szembeni tiszteletlenség, és mindez teljesen szétszaggatja az ország erkölcsét. Az embereknek nincs önkontrollja, nincs meg bennük a vágy, hogy felelősségteljesen éljenek, és nincs meg bennük az a munkamorál, ami a háború előtt született, valamint a háború és a hatvanas évek közepe közt született generációkban megvolt. Legtöbbjük nem érti, mit jelent az Isten, a gyülekezet, a társ vagy a munkahely iránti elkötelezettség. Sokan közülük pedig eleve a gyülekezeten kívül nőttek fel, jó példák pedig nem álltak előttük az életben.
Bár sok pozitív jellemvonása van az új generációnak, még mindig olyan nemzedék közt élünk, akiknek kétségbeejtően nagy szüksége van arra, hogy a Biblia szeretetteljes, szent bátorsággal mondott tanítását hallja. Vannak prédikátorok, akik nem igazán a Szentírást hirdetik. Sokkal inkább, olyan témákba mennek bele, melyek bonyolult körvonalak mentén húzódnak, vagy allegorizálják a szöveget, csak mert nem fordítottak kellő időt arra, hogy rendesen tanulmányozzák azt. Fel kell tárnunk, és alkalmaznunk kell az Isten Igéjét a szószéken, ha reménységeink közt szerepel az, hogy elérjük Krisztus számára ezt a sebzett generációt.
A mostani nemzedék második jellemvonása, amely kihatással van a prédikációra, az, hogy milyen hallgatóságnak bizonyul. E generáció tagjai képesek nagy mennyiségű információt kezelni, és azt magukban feldolgozni akár egyszerre több forrásból is. Folyamatosan növekvő igénnyel szörfölnek a neten, újabb és újabb adatokat keresve.
Egy újabb felmérés, melyet a PC magazin végzett, azt jelezte, hogy olvasóik 94 százaléka használja az Internetet arra, hogy egy bizonyos termékről vagy szolgáltatásról adatokat gyűjtsön.1 Az emberek ma 100 TV csatorna közül is választhatnak, melyeket műholdak segítségével fognak be. Magazinokat és könyveket olvasnak, kazettákat hallgatnak. Sokaknak van mobil telefonja, laptopja vagy palmtopja. MOST kell nekik az információ, és gyorsan unatkozni kezdenek az olyan prédikációk hallatán, melyek egy fő dologról szólnak, és melyeket unalmas tanítók mondanak.
Nézz meg és elemezz híradásokat és népszerű TV show-kat, és fel fogod fedezni, hogy sokféle forgatókönyv létezik arra nézve, ahogy oda-vissza kapcsolnak egy programon belül. A mai hallgatóság bevett étrendje az állandóan változó információhalmaz; ami el is érte a kulturális szabályozás szintjét. A tévénézés és az Internet-használat mellékhatása a csökkenő, egyre rövidebb figyelmi idő. Ez nem azt jelenti, hogy egy teljes prédikáció idejét a reklámok közti idő mennyiségére kéne korlátozni, de az agy kapacitását is figyelembe kell venni. Amint ezt az értékhatárt elérted az embereknél, „ki fognak kapcsolni” téged. A prédikáció hosszától függően, a pásztorok nagyon jól tennék, ha főbb pontjaik öt és kilenc perc közti időtartam közé esnének.
A következő megjegyzések kiegyensúlyozott próbálkozások arra nézve, hogy prédikálások újraéledhessen. Némelyik olyan, amit már te is biztosan alkalmazol, mások pedig talán változásokat fognak megkövetelni.
AMIT PRÉDIKÁLUNK: ÁLLÁSFOGLALÁS A NARRATÍV, BIBLIKUS PRÉDIKÁCIÓK MELLETT
Egy prédikációt oktató professzorom egyszer azt mondta, hogy legalább olyan nehéz olyan prédikátort találni, aki ellenezné a biblikus prédikálást, mint találni olyat, aki tényleg így csinálja. Roger VanHarn megjegyzi, hogy „a prédikációknak Biblikus szövegekből kell szólniuk, nem Biblikus szövegekről. (kiemelés hozzáadva – a ford.)”2 Néha hallom, ahogy egy-egy prédikátor apologetikusan kijelenti, hogy „a mai prédikáció nem lesz túl szónokias, homiletikus jellegű.” Én, aki a homiletika professzora vagyok, ilyenkor hegyezni kezdem a fülem, és szinte a székem szélére kiülök, annyira várom e bejelentés alapján, hogy talán végre egy olyan prédikációt fogok hallani, ami ténylegesen a Biblikus szöveget akarja prédikálni. Ilyenkor ez a reménységem jutalmat nyer általában, amint a pásztor megnyitja az Igét, majd magyarázni és alkalmazni kezdi azt, a mai életre nézve.
A „homiletikus” kifejezés értelme attól függ, kinek mit tanítottak e címszó alatt – ugyanis a homiletika az utóbbi 20 év alatt elég sokat változott. A kezdet ugyanis nem az, „Mit mondhatok én erről a szövegrészről?” hanem inkább az, „Mit mond ez a szövegrész?”
A legtöbb kortárs homiletika-szakértő azt mondja, hogy nagyon szükséges lenne, hogy visszatérjünk a narratív prédikációhoz, és hogy engedjük, hogy a szöveg formája szerkessze meg a prédikáció szerkezetét. A Biblikus prédikálás, valamint amit a Korai Egyháznál látunk, mindig narratív. Maga a Biblia is narratív jellegű, és nem körvonalazott témák összessége. Isten tudja, mi a kommunikáció legjobb formája. A korai pünkösdiek narratív prédikációkat mondtak, mert nem voltak formális szemináriumi előtanulmányaik. Don Wardlaw író és hat másik szerző, akik hozzájárultak könyve megírásához – „Preaching Biblically” azaz „A biblikus prédikáció” – erőteljesen kiállnak amellett, hogy a prédikációk formája a biblikus szövegekből kell, hogy kiinduljon.3
Nem kell mindig versről versre haladnunk, de a szövegrész fő gondolatai kell, hogy képezzék a prédikáció fő gondolatait is. David Buttrick pásztorokat tanít arra, hogyan kell megírni egy szövegrész cselekmény szerkezetét, felsorolni minden egyes fő elemet, majd hogyan kell mindezeket különböző módon kibontani. Megjegyzi, hogy a téma szerinti prédikációk olyanok, mint egy szövegrész kinagyított pillanatképe, a szövegrész, maga, viszont olyan, mint egy film.4 Amit viszont a hallgatóságunk igazából akar, az a film.
Az Igéből vett passzusok olyanok, mint az igazság kertjei – nem egyedülálló virágok. Olyanok a gyülekezet számára, mint a svédasztalos étkezés, nem pedig mint az egytálétel. Miért redukáljuk a szöveget egy témára, miközben lehet, hogy sok-sok igazságot is közölni akar velünk? Ha Isten Igéje képes kifejezni magát egy 30 másodperces bekezdésben, kell, hogy el tudjuk azt mondani egy 30 perces prédikációban? Amikor Isten Igéjét témákra redukáljuk, azzal lehet, hogy korlátozzuk Isten üzenetét, amit kommunikálni akar felénk egy Igerészen keresztül, és lehet, hogy így pont a Szentlelket akadályozzuk meg – azt, aki minden Igeverset maga inspirált – abban, hogy beszélhessen hozzánk a szövegen keresztül. Ennek a megközelítésnek az egyik mellékterméke az, hogy az emberek nem ismerik vagy nem értik meg az Isten Igéjét, és így szellemi/lelki tekintetben sebezhetővé válnak. Nem a téma szerinti prédikációk teljes beszüntetését akarom ezzel elérni, csupán azt szeretném megerősíteni, hogy sokkal ritkábban kéne ilyeneket hallanunk.
Nem csak az a fontos, hogy a prédikáció szerkezete definiálja a Biblikus prédikálást, hanem az is, hogy a prédikáció mit képes véghezvinni. William Thompson úgy fogalmaz, hogy a „Biblikus prédikálás akkor történik meg, amikor a hallgatóság képes meglátni azt, hogy saját világát ugyanúgy megszólítja az Ige, mint ahogyan azt a bibliai világgal is tette, valamint amikor ez a hallgatóság képes válaszolni erre az Igére.”5 Kell, hogy üzeneteink arra hívják az embereket, hogy azonosulhassanak mindazzal, amit Isten mond a szövegrészben, és hogy tudjanak rá válaszolni is.
Egy kétségbeesett, sebzett korban élünk – egy olyan korban, melynek szüksége van a szilárd, biblikus prédikáció szerető, gyógyító érintésére. Az Igében erő van; prédikáljuk az Igét!
Michael VanDoren, D.Min. prédikációs kurzusokat tartott az Assemblies of God Southeastern College (Délkeleti Főiskola – a ford.)gyakorlati szolgálatok osztályán, Lakeland-ben, Florida államban 17 éven át. Jelenleg evangelizációs munkát végez.
JEGYZETEK
1. Ziff Davis Media Online News 14 March 2000.
2. Roger VanHarn, Pew Rights („(Grand Rapids: Eerdmans Publishing Co., 1992), 69.
3. O. Don Wardlaw, ed., Preaching Biblically (Philadelphia: Westminster Press, 1983), 11–25.
4. David Buttrick, Homiletic: Moves and Structures (Philadelphia: Fortress Press, 1987), see especially chapters 1–3.
5. O. William Thompson, Preaching Biblically (Nashville: Abingdon Press, 1981), 10. See also Calvin Miller, Marketplace Preaching (Grand Rapids: Baker Book House, 1995) for more on this subject.
Vélemény, hozzászólás?