Ha megérted, hogy veled is megtörténhet tragédia, az egy olyan szellemi alapot vet az életedben, amely 24 karátos hittel fog megajándékozni, és arra támaszkodva bátran nézhetsz szembe a tragédiával.
Az arany mindig is egy nagyon drága árucikknek számított. Ritkasága az a tulajdonság, amely értékessé teszi. Az aranyművesek becslései szerint az emberi történelem során eddig körülbelül 100.000 tonna aranyat tisztítottak meg.
Bárhol éd bármikor is vásárolsz aranyat, az sokba kerül, különösen a 24 karátos arany. Ebben a tiszta formájában az arany egy igen puha fémnek mondható. Az arany karáttartalma azt mutatja, mennyi ötvöző anyag került bele keményítés céljából. Például ha egy aranyékszer már 14 karátos, az ténylegesen aranynak mondható. Ha pedig egy aranyékszerhez a 24 karátos jelzőt illesztik, tudhatjuk, hogy színaranyból készült.
Ahhoz, hogy színaranyat kapjon, az olvasztárnak fel kell hevítenie az ércet 1064 Celsius fokra. Az ilyen tisztaságú aranynak tehát igen nagy ára van – ahogyan a 24 karátos hitnek is. Csak úgy, mint az aranyat, a 24 karátos hitet is tűzben kell megtisztítani. Viszont ha átesett ezen a tisztítótüzön, értékesebb lesz a 24 karátos aranynál.
Milyen a 24 karátos hit?
Péter apostol így definiálta a 24 karátos hitet: „Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Pt. 1:6-7)
Amikor Krisztus a laodiceai gyülekezethez szól, azt a tanácsot adja nekik, hogy vegyenek tőle „tűzben izzított aranyat” (Jel. 3:18) Hitük langymeleg állapota émelygéssel töltötte el Jézust. Arra vágyott, hogy olyan izzó, tiszta hitük legyen, amely segít majd nekik elviselni azokat a próbákat, amelyeken a korai keresztényeknek át kellett esniük.
A hívők nem immunisak az élet tragédiáira!
Munkámban gyakran kell emlékeztetnem a pácienseimet arra, hogy a hívők nem rendelkeznek immunitással az élet megpróbáltatásaival és tragédiáival szemben. Isten fel akarja használni ezeket a próbákat arra, hogy olyan hitet munkáljon ki bennünk, amely értékesebb az aranynál, olyan hitet, amely megtisztult a tűzben, és kiállja a nyomorúságok hevét.
Manapság vannak tanítók, akik azt hirdetik a hívőknek, hogy ha engedelmeskednek Isten Szavának, Isten majd megvédi őket az élet minden fájdalmától. Soha nem lesznek betegek, vagy ha mégis, Isten mindig meggyógyítja őket. Ha még-sem, az az ő hibájuk, mert nem volt elég hitük hozzá – legalábbis ezt tanítják. Mondják azt is, hogy az “igazi hívők” mindig bővölkedni fognak anyagilag. Soha nem kell majd átmenniük a munkanélküliség nehézségein és nem fogják elveszíteni állásukat sem. Isten csodálatosan fog gondoskodni róluk, és mint egy isteni ernyő, meg fogja őket védeni repülőszerencsétlenségektől, karamboloktól, járványoktól, földrengésektől, árvizektől, szökőáraktól stb. A legtöbb ember azonban könnyen beláthatja, ez a tanítás szinte feldolgozhatatlan nehézségekkel állítja szembe őket, amikor az élet valósága mégis lesújt rájuk.
Jób felesége és barátai hittek ebben az isteni védelmezésben. Annak ellenére, hogy Isten Jóbot a világ legigazabb emberének nevezte (Jób 1:8), a Jóbot ért súlyos csapások idején barátai biztosak voltak abban, hogy kudarcot vallott valamiben Istennel szemben. Továbbá, amikor Jób elvesztette vagyonát – nyájait, csordáit, családját, és egészsége is kárt vallott – felesége azt tanácsolta neki, hogy „átkozza meg Istent és haljon meg.” (Jób 2:9). Mindazonáltal, minden tragédia közepette, Jób igaz maradt Istenhez, és kitartott: „Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Jóbnak 24-karátos hite volt.
Az élet viharai mindenkit megpróbálnak
Néha a rossz döntéseiknek köszönhető krízis miatt fordulnak hozzánk emberek. A nem-biblikus szexuális élet, a dohányzás, a pénz helytelen kezelése és az óvatlan autóvezetés csupán néhány azok közül a rossz döntések közül, amelyek katasztrófát idézhetnek elő az ember életében. Azonban a fegyelmezett keresztény élet sem garancia arra, hogy el fognak kerülni az élet tragédiái.
Az élet hasonlóan kezel bennünket
Jézus egy olyan illusztrációval fejezte be a Hegyi beszédet, amely rámutat arra a tényre, hogy a hívőknek néha meg kell tapasztalniuk az élet viharait. (Máté 7:24–27). Két ember épített két ugyanolyan házat. Jézus elmondta hallgatóságának, hogy ugyanaz történt mindkét házzal: eleredt az eső, fújni kezdett a szél és elverte mindkét házat. Az egyik ház összerogyott e természeti tragédiák súlya alatt, a másik viszont szilárdan állva maradt.
Mégha az ember engedelmeskedik is mindennek, amit Jézus tanít, Isten nem védi meg az élet viharaitól. A legtöbb dolog, amely megtörténik hitetlenekkel és engedetlen hívőkkel, ugyanúgy megtörténik az engedelmesekkel is. Mintaértékű keresztények halnak meg halálos betegségekben. Gyermekeik ki vannak téve értelmi és/vagy testi születési rendellenességeknek. Hűséges hívők veszítik el állásaikat. Tűz és árvíz pusztítja el otthonaikat. Tragikus közúti balesetek áldozataivá válnak. Házastársaik belekényszerítik őket a válásba. Állásaikat vesztik el gazdasági válságok idején. Ha megérted, hogy veled is megtörténhet tragédia, az egy olyan szellemi alapot vet az életedben, amely 24 karátos hittel fog megajándékozni, és arra támaszkodva nézhetsz szembe a krízishelyzetekkel.
Néha rossz döntéseink miatt szenvedünk
Azoknak az embereknek, akik rossz döntéseket hoztak, és ezzel saját magukat taszították krízisbe vagy tragédiába, segítenünk és támogatnunk kell a bűntudatuk legyűrésében és bűnbánatra való eljutásban is. Azzal, hogy bűnbocsánatot kérnek és kapnak, megteszik az első lépést a felelőtlen magatartásból való helyreállás felé. A második lépés segít nekik megbocsátani saját maguknak, amely gyakran sokkal nehezebb annál, mint Isten bocsánatának elfogadása. A konkrét krízis felszámolása gyakran csak ezután kezdődhet meg.
Időnként megesik velünk, hogy vissza akarjuk vonni vagy éppen újra akarjuk írni életünket. Sokan drága órákat vesztegetnek el arra, hogy azon töprengenek, hogyan előzhették volna meg azt, ami történt. Ez általában abba a fájdalmas és értelmetlen körforgásba torkollik, hogy újra és újra magukat okolják, míg azon gondolkodnak, mit kellett vagy lehetett volna másképp tenni ahhoz, hogy a dolgok másképp alakuljanak.
Amikor segítünk az embereknek kitörni ebből a reménytelen 22-es csapdájából, fontos, hogy emlékeztessük őket arra, hogy mindannyian rendelkezünk egy tévedési határküszöbbel. Habár folyamatosan azon dolgozunk, hogy ezt a hibaszázalékot egyre lejjebb szorítsuk, a tökéletességet sajnos egyikünk sem fogja elérni e földön. Még Pál apostol is hozott tragikus kimenetelű döntéseket. Többek között, keresztényeket börtönzött be és többüket halálra ítélte. Hogyan tudott később megküzdeni mindazzal a bűntudattal és megbánással, amelyet ezek okozhattak neki? Az idő múlásával, azt választotta, hogy inkább mindent elfeled (Fil. 3:12-14). Emlékeztetnünk kell az embereket, hogy ha az önmarcangolás által szabad bejárását biztosítunk az ördögnek az életünkbe, a múltbéli rossz döntéseinket is fel fogja használni arra, hogy pusztulást hozzon a jövőnkre.
Életünkön nincs visszavonás vagy restart gomb, amit megnyomhatnánk, amikor bajba kerülünk. Keresnünk kell Isten bocsánatát, meg kell bocsátanunk magunknak is, és tovább kell lépnünk, leküzdve az akadályokat.
A tragédiák kríziseket szülnek
A krízis ideje veszélyes időszak: egy olyan szituációról vagy periódusról van szó, amelyben minden bizonytalan, nehéz és fájdalmas. Néhányan teljesen megkeseredett emberként jönnek ki belőle, mások viszont erősebben és egészségesebben. A krízis idején meghozott döntéseink fogják meghatározni, hogy keserűvé vagy jobb emberré válunk-e a végén.
Amikor krízist megélő embereken segítesz, ne feledd, hogy sokkal inkább meg tud birkózni az ember a kellemetlen rosszal, mint a bizonytalansággal. Ezért bármilyen fájdalmasak is a körülmények, segíts az illetőnek, hogy őszintén szembe tudjon nézni velük. Néha azzal akarunk könyörületet gyakorolni, hogy megpróbáljuk az embereket védelmezni a fájdalommal szemben, amelyet éppen a krízis első
szakaszában tudnának jobban kezelni, mintsem a későbbiekben. Ez pedig általában inkább fokozza a problémákat, mintsem megoldaná.
A krízis első néhány órájában és napjaiban az embereket általában teljesen az köti le, hogy megpróbálnak rájönni, mi miért és hogyan történhetett. Ha megpróbáljuk megválaszolni ezt a kérdést számukra helyettük, az feltehetőleg tovább súlyosbítja a helyzetet, és késni fog a helyreállás. Sokkal egészségesebb, ha annyit mondunk: „Nem tudom.”
A krízisbe kerülő emberek általában négy jól meghatározható szakaszon fognak áthaladni: sokk, vihar, keresés és továbblépés. Most ezeket nézzük meg részletesen.
1. A sokk
A krízisbe kerülő ember az első pillanatokban sokszor nem fogja fel annak a valóságát, ami történt. Isten, az ő nagy irgalmában úgy alkotta meg az értelmet, hogy átmenetileg leálljon, amikor tragédia sújtja. Az emberek ilyenkor néha így gondolkodnak: „Nem hiszem el, hogy ez történik!” „Ez csak egy rossz álom!” „Előbb vagy utóbb fel fogok ébredni ebből az álomból, és kiderül, hogy ez nem is igaz.” Mások hangos sírásban vagy kiáltozásban törnek ki, vagy csendben elvonulnak akár órákra is.
Az első sokkból való kilábalás eltarthat órákig, napokig vagy akár hosszabb ideig is. Háborúk és természeti katasztrófák ezt a fázist hetekre, vagy akár hónapokra is kitolhatják. Az ilyen időszakban a szolgálatnak a könyörületre és az imatámogatásra kell fókuszálnia. Semmiképpen ne akard megmagyarázni, miért történt ez a tragédia, mert az ilyen próbálkozások csak el fogják idegeníteni őt tőled.
2. A vihar
Amint a bajba jutott elkezd kilábalni az első sokkból, és foglalkoznia kell magával a problémával vagy annak következményeivel, az érzelmei előre nem látható módokon nyilvánulhatnak meg. Időnként elfogja a bűntudat azok miatt a dolgok miatt, amelyekről úgy gondolja, hogy általuk ő maga járult hozzá a krízishez. Máskor teljesen elborítja a jövőtől való félelem. Képes lehet arra is, hogy intenzív haragot tanúsítson olyanokkal szemben, akiket felelősnek tart a kialakult rossz helyzetért.
Ezek az érzelmi viharok néhány hétig vagy akár több hónapig is eltarthatnak. Mély depresszióba is eshet az illető, amelyet határtalan szomorúság, mardosó lelkiismeret furdalás is kísérhet. A depresszió a személy mentális energiáit is leszívja, miközben felemészti a krízis által kiváltott sokkot. Ebben a szakaszban rendsze-resen találkoznia kell lelkipásztorával vagy egy keresztény tanácsadóval. Szüksége lehet továbbá gyógyszerekre is, amelyek segíthetnek túllépni ezen a nehéz időszakon.
Néha a családtagok és a barátok türelmetlenné válnak a vihar hosszúsága miatt. Tudnunk kell, hogy egy komolyabb krízis általános helyreállási ideje legalább 1-2 év! Súlyosabb veszteség idején, amikor véletlen baleset vagy erőszakos cselekedet folytán elveszítjük egy közeli hozzátartozónkat, a helyreállás akár 3-5 évig is eltarthat. Ilyen esetekben pedig az élet már soha nem lesz ugyanaz, mint volt. De – és ezt nem szabad elfelejteni – ha másképpen is, de ismét lehet jó!
Az egyik módja annak, hogy egy a krízisbe jutott személy előremozdítsa saját hely-reállását az, ha mentálisan megpróbálja feldolgozni a krízist az által, hogy újra és újra átgondolja és beszél is arról, hogy mit élt át és hogyan történtek a dolgok. Ez néhány családtag, és más, hozzá közel álló ember számára fárasztó lehet. A helyreállást viszont egyáltalán nem segíti, ha azt mondjuk neki: „tedd végre túl magad rajta!” Az embernek ilyenkor szüksége van arra, hogy kibeszélje magából a fájdalmát és a félelmeit.
Vegyük például, hogy egy barátodhoz készülsz, és hirtelen az úton kihajt eléd valaki úgy, hogy éppen csak elkerülöd a balesetet. Mi a valószínűsége annak, hogy nem fogsz erről említést tenni a barátodnak, amikor odaérsz hozzá? Valószínűleg az első dolgod az lesz, hogy ezt mondd: „Majdnem ott maradtam az úton, mikor jöttem hozzád. Valami idióta kivágott elém, és éppen hogy csak nem karamboloztunk.” Azzal, hogy a történetet elmondod, csökkented a benned lévő feszültséget.
3. Megoldáskeresés
Amint az ember érzelmi reakciója egy krízisre lecsillapodik, elkezdődik a helyreállási folyamat legfontosabb fázisa. Az elkövetkező hónapokban a bajba jutott ember ki fog alakítani egy végleges történetet a krízisről, amely által vagy megkeseredett emberré válik, vagy egészségesebbé. Hiszen nem az életünkben jelen lévő tényekkel élünk együtt, hanem azzal a történettel, amelyet magunknak mesélünk el azokról a tényekről, amelyek jelen vannak életünkben. Ezt láthatjuk, amikor több, azonos családban felnőtt gyermek elmeséli saját történetét, egymástól akár jelentősen eltérő részletekkel vagy látásmódból.
Nem változtathatjuk meg életünk tényszerűségeit. De jó szívvel megszerkeszt-hetjük azt a történetet, amelyet végül az igazság általunk értelmezett verziójaként az életünk hátralévő részébenmagunkkal fogunk vinni. A hívők ezeket a történeteket teodiceáknak hívják. A teodicea tulajdonképpen az élet eseményeinek teológiai magyarázata. Egy idő elteltével, miután Istennel és magunkkal is átbeszéltük, kikristályosodik bennünk az a történet, amellyel együtt akarunk élni.
A pásztor vagy a keresztény tanácsadó szerepe ebben helyreállási szakaszban kritikus fontosságú. Feladatunk az, hogy segítsük a hozzánk forduló személyt abban, hogy megértse, hogy a verzió, melyet élete fájdalmas fejezetéről kialakított, nem feltétlenül a tények egyetlen átirata. Saját maga is képes egy másik történetet elmesélni a tények alapján, ha akar. A helyes célunk tehát az, hogy segítsünk az illetőnek felfedezni azt a látószöget, amelynek alapja Isten szeretete, valamint saját szeretete Isten felé. Ez a feladat talán nem könnyű, és nem érhető el hamar, de a tét ennek az embernek a jövője.
Az ördögnek számtalan módon rá tud ülni ezekre a tragikus tényekre. Az Úrnak pedig számtalan kreatív ötlete van arra, hogyan is tudná pozitívan látni az ember a saját tragédiáit. Ez a szellemi harc ott tombol a hívő elméjében. A pásztor vagy a keresztény tanácsadó segíthet kiválasztani egyet Isten kreatív ötleteiből, amelynek segítségével össze tudja rakni saját tragédiájának tényszerűségeit. Ezt semmi más nem példázza jobban, mint József élete.
József fivérei szégyentelenül elbántak Józseffel: eladták rabszolgának, és azt mondták apjának, hogy meghalt. Gazdájának felesége szexuális zaklatással vádolta meg, ami miatt ártatlanul börtönbe zárták. Mire azonban a fáraó kormányzója lett belőle, Isten átsegítette azon a mentális harcon, ami éppen azért dúlt benne, hogy feldolgozhassa a múltbeli tragédiáit és csalódásait.
Amikor az éhínség arra kényszerítette József fivéreit, hogy szemtől szembe találkozzanak vele Egyiptomban, József képes volt nagylelkűen viselkedni velük: „Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Móz. 45:4,5).
Fontos, hogy észrevegyük: József nem felejtette el azt a tényt, hogy bátyjai eladták őt rabszolgának Egyiptomba. Ennek ellenére, mentálisan és szellemileg is megnyerte a szívében dúló háborút, és így élettörténetének e részét is egészségesen láthatta. Ez pedig lehetővé tette, hogy kialakítson egy előre mutató teodiceát. A tények ezen verziója lehetővé tette számára, hogy megbékéljen önmagával és kibéküljön testvéreivel.
Azok, akik jól ismernek, tudják, hogy a születésem okozta édesanyám halálát. Ezeket a tényeket nem tudom megváltoztatni sehogy sem. Amíg nem nyitottam meg életemet Krisztus előtt, úgy tekintettem magamra, mint az édesanyám gyilkosára. Végülis a születésem ölte meg őt. Mégis, egy nap, a sírja előtt állva felfigyeltem arra a tényre, hogy csupán 19 éves volt, amikor meghalt. Ezt mondtam magamnak: Túl korai halál ez akárkinek is. Aztán, az Úr szólt hozzám: „Így is van: nem csak Jézus halt meg érted, hanem édesanyád is. Milyen értékes akkor a te életed! Ne bízz semmit a véletlenre, hanem használd fel valami igazán jelentős célért!”
Többé nem gondolok már úgy magamra, mint aki meggyilkolta az édesanyját. Úgy látom már az ő halálát, mint ami további értéket adott az életemnek. Azóta a nap óta, amikor a sírjánál álltam, az ő áldozata motivál, hogy megváltoztathassam az emberek életét.
4. Továbblépés
A helyreállás ezen szakasza megmutatja, milyen módon tettük magunkévá a krízist. A hetek, hónapok leforgása alatt, miközben átverekedjük magunkat a sokkból a viharokba, majd a megoldáskeresés időszakába, kialakul bennünk saját történetünk azon verziója, amellyel képesek vagyunk együtt élni a jövőben.
Az, ahogyan a élet tragédiáját kezeljük, egyértelműen meglátszik rajtunk. Egész fellépésünkben megmutatkozik. Azok, akik együtt élnek velünk, meg tudják mondani, hogy az élet tragédiáival megváltó módon, avagy rombolóan élünk-e együtt. Meg tudják ítélni, hogy rátaláltunk-e a gyógyulásra és a békére, amelyet a múlt okozott, vagy még mindig a fájdalmakon tépelődünk.
Emlékeztesd azokat, akik segítségért fordulnak hozzád, hogy nincs élet fájdalom nélkül. Fájdalmak közt lépünk be erre a világra, a születésünk és halálunk között pedig mindannyian belekerülünk az élet olvasztótégelyébe, hogy megpróbáltassunk. Ezért figyelmeztet Péter mindannyiunkat: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.” (1Pt. 4:12,13).
Richard D. Dobbins, Ph.D., az EMERGE alapítója, jelenleg pedig a Richard D. Dobbins Institute of Ministry igazgatója Naples városában, Floridában. Ez utóbbit 2007-ben alapította. honlapja: www.drdobbins.com.
Vélemény, hozzászólás?