Cél: Az alkalom végére a fiatalok megtanulják, hogyan váltsanak témát annak érdekében, hogy kimaradjanak a problémából
Alkalom menete:
1. Kezdő játék – „Énekelj velünk” (5 perc)
2. Hirdetések – „Cselekedj is” (5 perc)
3. Bevezető foglalkozás – „Nem, nem, soha, soha, soha, pfúj, pfúj, pfúj!” (5 perc)
4. Átbeszélés – „Témaváltás” (6 perc)
5. Bemutatás – „Idő a változásra” (4 perc)
6. Tettek – „Kerüld el a témát!” (10 perc)
7. Útravaló gondolatok – „Mások nyomása alatt” (5 perc)
8. Befejező játék – „Banán-evés” (5 perc)
Szükséges kellékek, anyagok:
A hirdetésekhez: jelenetek (hirdetések) kártyákra írva
Az átbeszélés részhez: tábla és kréta/ kartonlap vagy csomagoló papír és toll
A bemutatás részhez: színjátszó körösök, vagy emberek, akik előadják a jeleneteket
A tettek részhez: szituációk kártyákra írva
A befejező játékhoz: banán madzag díj, jutalom
1. KEZDŐ JÁTÉK: „Énekelj velünk” (5 perc)
Alakíts ki öt csapatot ülésrendjük alapján. Mondd el nekik, hogy most a Boldog Születésnapot című dalt fogjátok együtt elénekelni, de nem a megszokott módon. A megszokottól eltérően, mindegyik csapat az ének egy-egy szótagját fogja elénekelni. Mikor valamelyik csapatra kerül a sor, be kell énekelniük a részüket kellő érzelemmel. Majd oszd ki a csapatoknak az énekrészüket. Például:
1. csoport: „Bol”
2. csoport: „dog”
3. csoport: „szüli”
4. csoport: „na”
5. csoport: „pot”
Énekeljétek el egyszer az éneket lassan. Maga az ének a következő: „Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot (ide jön a név), boldog szülinapot” Mikor a név részhez érkeznek, akkor összezavarodnak, és megkérdezheted, hogy kinek volt mostanában a születésnapja, és helyettesítsétek be a nevet (Ha többen vannak, az még jobb, mert leghet variálni, hogy mikor kiét éneklitek.)
Még egyszer énekeljétek el az éneket, de ez alkalommal gyorsabban és amelyik csapat éppen a részét énekli, az a csapat álljon fel.
Harmadjára is énekeljétek el az éneket olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudjátok.
2. HIRDETÉSEK: „Cselekedj is” (5 perc)
A csapatok maradjanak.
Ezután mindegyik csapatnak adj egy szókártyát, amelyeken a hirdetéseid szerepelnek. A csapatok feladata az lesz, hogy adják elő, játsszák el ezeket a hirdetéseket a többiek előtt. Ha lehetséges, jelölj ki minden csapat élére egy csapatkapitányt, aki felügyeli őket, vagy esetleg plusz ötleteket ad nekik. Nyilvánvaló, hogy az 5 csapat számára, 5 hirdetésre lesz szükséged. A hirdetések között szerepelhetnek az elkövetkezendő események, mint például kirándulás, bibliaiskola, vagy különleges események, mint például koncert, színház, vagy valamilyen sportesemény; hirdetésed szólhat azokhoz az emberekhez, akik most vannak először az alkalmon, vagy bajnokságokról, különböző jutalmakról, díjakról és más nevezetes eseményekről is írhatsz hirdetést.
Pár perc gondolkodási idő után, a csapatok adják elő a hirdetéseket, egyszerre egy csapat mutassa be előadását, míg a többiek próbálják meg kitalálni, hogy miről is szólhat ez a hirdetés.
3. BEVEZETŐ FOGLALKOZÁS: „Nem, nem, soha, soha, soha, pfúj, pfúj, pfúj!” (5 perc)
Ez a feladat vidámságot fog kelteni mindenkiben és megerősíti a fiatalokat abban, hogy hogyan mondjanak NEMET! Az egész dolog nyitja a következő mondat ritmusa: „Nem, nem, soha, soha, pfúj, pfúj, pfúj!” Két-negyedes ütemben így néz ki ennek a mondatnak a ritmusa: „nem” (negyed), „nem” (negyed), „so” (nyolcad), „ha” (nyolcad), „so” (nyolcad), „ha” (nyolcad), „pfúj” (tizenhatod), és az utolsó két „pfúj” nyújtott ritmus. Mielőtt megtanítanád a csoportnak, gyakorold el előtte magad is a ritmust.
Majd mutasd be a csoportnak, és míg meg nem tanuljátok, ismételjétek el egy párszor együtt. Mikor már úgy tűnik, hogy elkapták a ritmust, gyakoroljatok hozzá kézmozdulatokat. (pl. a „nem, nem” mondásakor, legyenek keresztbe téve a kezek – a jobb a bal fölé -, „soha, soha” mondásakor szintén legyenek keresztbe téve a kezek, csak most a bal a jobb fölé. A „pfúj, pfúj, pfúj” mondásakor rázzák maguk előtt a jobb mutatóujjukat).
Miután begyakoroltátok párszor, mondd el nekik, hogy most egy-két állítást vagy kérdést fognak hallani. Mindegyik kérdés, állítás után ismételjék el a megtanult mondatot. Megjegyzés: ritmusban hangozzanak el a kérdések, állítások.
Felsorolunk néhány lehetséges kérdést, de te magad is találhatsz ki másokat.
– Menjünk, lógjunk ma a suliból!
– Nem baj mi a törvény, szegjük meg!
– Szülők nincsenek itt, hát rajta.
– Csak egy kicsi ital, nem árt meg!
– Foci, sokkal jobb, mint a házi!
A feladat változata: alakíts ki két csapatot és ültesd őket egymással szembe. A csapatok felváltva olvassák fel a kérdéseket, felszólításokat és a begyakorolt válaszokat. De úgy is eljátszhatjátok, hogy mindegyik csapat a „ritmusos” mondat egy-egy szavát mondják a feltett kérdésekre, vagy felszólításokra.
4. ÁTBESZÉLÉS: „Témaváltás” (6 perc)
A következőkkel kezdd mondandódat: „Nagyszerűen szerepeltetek az utolsó feladatban. Mostanra már mindannyian szakemberek vagytok abban, hogy hogyan is kell „nem”-et mondani. Ha valaki bajba kényszerít benneteket, csak a most megtanult frázist kell teli torokból elismételnetek. Na jó, ez csak játék volt, és attól tartok, hogy egy-két barátotok, tanárotok, szomszédotok nagyon meglepődne rajtatok. Szóval maradjon ez csak ilyen vicces mondatnak, a lényeg, amit jegyezzetek me,g hogy vannak helyzetek, amikor igenis nemet kell mondani!
Az elmúlt pár hét során, arról beszélgettünk, hogy hogyan maradjunk távol a bajtól, hogyan kerüljük ki a bajt, hogyan mondhatunk nemet bizonyos helyzetekben.
Most nem foglak most ugratni benneteket, komoly leszek – nem könnyű helyesen cselekedni, miközben körülöttetek mindenki mást tesz és kényszerítenek benneteket arra, hogy csatlakozzatok hozzájuk. Most elmondok nektek egy igaz történetet.
„Jó pár évvel ezelőtt élt egy nagy ember. Mindenki, aki ismerte, nagyon szerette. Intelligens, erős, tehetséges volt, nem volt öntelt, beképzelt. Valójában, még akkor is, amikor nagyon elfoglalt volt, tudott azokra az emberekre időt szánni, akiknek szüksége volt rá. Sok időt töltött el azzal, hogy másoknak, másokon segített különböző bajaikban, szükségeikben.
Valójában mindenki erről az emberről beszélt és nagyon híres lett. Az ország minden részéről jöttek hozzá emberek, hogy kikérjék a tanácsát, hogy meghallgassák, mit mond, és hogy problémáikat megosszák vele. Annyira híres lett, hogy a közösség vezetői közül néhányan nagyon féltékenyek lettek rá. Megpróbálták vitákba keverni őt és megpróbálták a tömeget ellene fordítani úgy, hogy mendemondákat terjesztettek róla. De mindezek ellenére a népszerűsége csak nőtt. Szóba került, hogy töltsön be valamilyen tisztséget, sőt esetleg ő legyen a kormányzó.”
Egyik nap az a hír járta, hogy ez az ember egy bizonyos városba érkezik. Az emberek százával özönlöttek, hogy üdvözöljék őt. Hasonló volt ez a bevonulás ahhoz, amikor Amerika elnöke érkezik valahova hatalmas autókísérettel. Az emberek az utcán tolongtak, éljeneztek, mikor elhaladt előttük.
Pár nappal később, éjszaka, a rendőrség letartóztatta ezt az embert, hamis vádak alapján és börtönbe vitték. Azt beszélték, hogy tárgyalás lesz az ügyből. Emberek ezrei gyűltek össze a városházán. Néhányan csak kíváncsiságból jöttek el, de legtöbbjüket valóban érdekelte, hogy mi lesz ennek az embernek a sorsa.
A legfőbb vezető kicipelte őt egy erkélyre. De még mielőtt bármit is szólhatott volna a következők történtek. Néhány, az emberre féltékeny, városi vezető meggyőzte barátaikat és a tömegben pár embert arról, hogy kiabáljanak. Majd teli torokból elkezdtek kiabálni és hamarosan mindenki csatlakozott hozzájuk.
„FESZÍTSD MEG… FESZÍTSD MEG… FESZÍTSD MEG!”, kiáltották.
Ez az ember Jézus volt, és az a tömeg ítélte őt halálra, mely tömeg még pár nappal korábban királyként üdvözölte őt. Nyilvánvalóan ezeket az embereket nagyon könnyen befolyásolni lehetett és hamarosan csatlakoztak a kiabáló tömeghez. Azért kiabáltak ők is, mert mindenki kiabált körülöttük.”
„Mi is milyen könnyen engedünk más emberek befolyásolásának, arra való kényszerítésének, amiről tudjuk, hogy máskülönben nem tennénk meg. Ezért tanultuk meg azt a módszert, hogy hogyan is tudunk nemet mondani és hogyan cselekedhetünk helyesen.
„Most ismételjük át, mit is tanultunk a múlt héten arról, hogyan kerülhetjük el a bajt, a veszélyt. Milyen két lépéssel tudjuk elkerülni a bajt. (Megjegyzés: hallgasd meg a válaszokat – írd fel a táblára, amit mondanak. A két lépés a következő: FIGYELJ A JELEKRE és CSELEKEDJ, TEGYÉL VALAMIT.”)
„Jól van. A múlt héten megtanultunk és gyakoroltunk egy másik módszert is arra, hogy hogyan is kerüljük el a bajt. Mi volt az? (Megjegyzés: adj időt arra, hogy megmondják a helyes választ.)
„Remek. Egyik jó módszer arra, hogy cselekedjünk, hogy egy jobb ötlettel állunk elő.
„Ma megtanulunk és gyakorolunk egy másik módszert. Ennek az alkalomnak a végére, remélem, megtanuljátok, hogy hogyan is kell témát váltani.
„Ez nyilvánvalónak tűnik, de gyakran megfeledkezünk róla. Valójában nem nehéz, csak gyors észjárás és gyors beszéd szükségeltetik hozzá.
„Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk a témaváltásban, valami olyan dolgot kell bevetned, ami a többi ember érdeklődését felkelti, vagy ami a meglepetés erejével hat.”
5. BEMUTATÁS: „Idő a változásra” (4 perc)
„Figyeljétek meg a következő jeleneteket.” Jelölj ki 3 munkatársat vagy diákot (vagy is-is) és adják elő a jeleneteket. Mind a hárman fiúk legyenek.
1. személy: „Zoli olyan különc. Nagyon furcsán viselkedik.”
2. személy: „Rontsuk el az öltözőszekrényét!”
3. személy: „Az én öltözőszekrényemben van egy szuper DVD, elhoztam, hogy kölcsönadjam nektek, az a film egyszerűen szuper. Láttátok már? Nektek melyik a kedvenc filmetek?”
Beszéljétek meg, hogy hogyan reagált a 3. személy a 2. személy javaslatára és hogy terelte el a témát valami másra, amivel a másik két fiú érdeklődését felkeltette.
Majd válassz ki négy diákot, akik a következő jelenetet adják elő.
Éva: „A ma este fellépő zenekar nem valami jó zenét játszik.”
Zoli: „Aha, igen. Hallottam már róluk egy másik iskolában.”
Éva: „Rontsuk el valahogyan a koncertjüket.”
András: „Az én kedvenc együttesemnek a …-nak (itt jön az együttes neve) még sosem voltam a koncertjén, és a nyáron itt lépnek fel a városban! Alig várom! Ti szeretitek? Nagyon szuper a zenéjük…”
Ismét beszéljétek meg a jelenetet és beszéljétek meg azt is, hogy András hogyan változtatta meg a témát, meglepetést okozva ezzel.
6. TETTEK: „Kerüld el a témát!” (10 perc)
Mondd el a fiataloknak, hogy most ők következnek. Gyakorolni fogják azt, hogyan lehet témát váltani. Majd álljanak fel a játék elején kialakított csapatok. Mindegyik csapat kapjon egy témát és mindegyik csapat dolgozzon ki egy, az előző részben bemutatott jelenetet. Három percet kapnak, hogy elkészüljenek a jelenetükkel; ezután mindegyik csapatnak elő kell adnia a többiek előtt. Egyszerre egy csapat fog előadni.
A következők legyenek a témák:
– dolgozat közben puskázás
– elhatározod, hogy nem szólsz többet valakihez
– durva tréfát űznek valakivel
– lógás az iskolából
– valaki tornafelszerelését eldugják
Majd a fiatalok adják elő a jeleneteket. Mindegyik jelenet után beszéljétek meg, hogyan váltottak témát a baj elkerülése végett.
Ennek a résznek a lezárásaként emlékeztesd őket a két lépésre és az idáig tanult módszerekre, amelyek segítségével távol tarthatjuk magunkat a bajtól… nevezetesen: egy jobb ötlettel előállni és témát váltani.
7. ÚTRAVALÓ GONDOLATOK: „Mások nyomása alatt” (5 perc)
A következőkkel vezesd be ezt a részt: „Útravalóként most elmesélem nektek, hogy milyen ember voltam én a gimnáziumban. Nem tudtam nemet mondani. Valójában, mindig benne voltam azokban a rossz dolgokban, amiket a barátaim tettek.” (Megjegyzés: Légy őszinte és mesélj el egy-két konkrét helyzetet, amiben benne voltál, legyen benne egy mulatságos és egy komoly is.)
„Az ok, amiért megtettem azokat a dolgokat az volt, hogy nem voltam elég erős ahhoz, hogy nemet tudjak mondani azoknak az embereknek, akik engem rossz útra vezettek. Fontosabb volt számomra az, hogy tetszek ezeknek az embereknek, mintsem hogy, megtegyem azt, amiről tudtam hogy helyes volt. Ez folytatódott tovább a többi iskolámban is. A barátoknak való engedés, a tömeg követése egyre erősebb, ahogy az ember járja ki az iskolákat. Néha még a szülők sem tudnak engedni a barátok nyomásának. A történetünkben, ami Jézusról szólt, azok az emberek, akik azt kiabálták, hogy feszítsd meg őt, felnőttek voltak.
„Éppen ezért fontos megtanulni, hogy hogyan is álljunk ellen a mások felől jövő nyomásnak és hogyan tegyük meg azt, ami helyes. Fel kell tennünk a kérdést: „Melyik barátomnak engedem meg azt, hogy befolyásoljon engem?”
„Amikor fiatalabb voltam, nem törődtem azzal, hogy milyen bandába tartozom; csak beálltam egy bandába, egy olyan bandába, ami elfogadott engem és megpróbáltam túlélni a dolgokat. Mindnyájunknak szükségünk van barátokra, de felteszek nektek egy kérdést: olyan barátaitok vannak, akik segítenek nektek, vagy olyanok, akik ártanak nektek? Lehet, hogy éppen te is egyike vagy azoknak az embereknek, akik valamilyen bandába tartoznak, de szeretlek benneteket annyira, hogy figyelmeztesselek benneteket, hogy vannak rossz társaságok is.
„Képzeljetek el egy acéldarabot a kezemben, mely kb. 4 cm vastag és 50 cm hosszú. Ennek az acéldarabnak önmagában az értéke kb. 500 forint. De ha ebből az acéldarabból szögeket készítünk, ugyanez az acéldarab már 2700 forint. Ha evőeszközöket készítünk belőle – 81000 forint; varrótű – 750000 forint; órarugó – 62500000 forint. Mindez csak attól függ, hogy mire és hogyan használod fel ezt az acéldarabot – ki a megmunkáló és mit készít belőle.
„Ugyanez elmondható a te életedről is. Az, hogy milyen ember leszel, függ attól hogy kinek adod oda az életedet.
„Isten szerint, te egy nagyon különleges ember vagy – nagyon értékes vagy a számára, és nagyszerű tervei vannak a számodra. Emlékeztek még azokra az igeversekre, melyeket egy pár héttel ezelőtt olvastam fel nektek?” Olvasd fel nekik a Róma 12: 1-2 részt hangosan. „Kinek adod át az életedet? Gondolkozz el erről ezen a héten”
8. BEFEJEZŐ JÁTÉK: „Banánevés” (5 perc)
Két versenyzőre van szükség. Ez egy olyan verseny lesz, amelyben a versenyzők banánt fognak hámozni és enni és mindez gyorsaságra megy. Az egyetlen kritérium, hogy a kezeiket, mellyel a banánt tartják és mellyel esznek, a csuklójuknál össze kell kötözni egy kb. 30 cm hosszú madzaggal.
Te válaszd ki a két versenyzőt (ne jelentkezés alapján). Kérdd meg a versenyzőket, hogy jöjjenek előre. Kötözd össze a csuklóikat, add oda nekik a banánt és magyarázd el a szabályokat (pl. nem mozdulhatnak el onnan, ahova álltak, és csak az összekötött kezekkel és a szájukkal érhetnek a banánhoz). Mondd el továbbá, hogy mi a játék célja és adj jelzést a kezdésre.
Jutalmazd díjjal azt a versenyzőt, aki hamarabb megeszi a banánját.
Emlékeztess a végén mindenkit a hirdetésekre és az útravaló gondolatra. Majd kapcsolj be zenét és engedd őket haza, vagy kínáld meg őket üdítővel és keksszel.
„Hogyan ne keveredjünk bajba?” – 1. rész
„Hogyan ne keveredjünk bajba?” – 2. rész
„Hogyan ne keveredjünk bajba?” – 3. rész
„Hogyan ne keveredjünk bajba?” – 4. rész
„Hogyan ne keveredjünk bajba?” – 5. rész
Vélemény, hozzászólás?